Nehéz lenne nem tartani szem előtt így, az október végi, november eleji időszakban, tehát az '56-os szabadságharcos történelmi esemény sorozatra való megemlékezések időszakában- a mesze híresen jó lengyel-magyar barátság és sokszor bizonyossá vált szolidaritás és összetartás tényét. A 60. évforduló különösképp nyomatékot ad ennek, a Poznanban zajlott '56 júniusától indult és a lengyel pártvezetők félelmeik által vezérelve behívott szovjet csapatok által erővel elfojtott események jelentőségének hangsúlyozása által, hiszen a magyarországi (Szeged után Budapest, Debrecen, Miskolc, Győr, stb.) esemény sorozat, és folyamatok gyújtó pontja volt ez. Röviden: '56 júniusától a szovjet csapatok állandó jelenléte borzolta a lengyelek kedélyét, s október 15-21. között Warsóban tárgyalások kezdődtek az oda érkező Hruscsovval, aki mindent elődeire kenve fontos engedményekkel kereste a lengyelek szimpátiáját. Ekkor kerül a lengyel párvezetés élére Gomulka, aki már az emberek szemében is elfogadható személy volt, s aki eléri,hogy eltűnjenek a szovjet haderők a lengyel utcákról. Mindezek örömére indul október 23-án este szimpátia tüntetés Budapesten, jelezvén a lengyelek felé a magyarok elismerését, de természetesen sajátjaiknak, a magyar népnek azt sugallva, hogy mindez jó alkalom, hogy saját követeléseik kerüljenek deklarálásra a magyar pártvezetés felé. Nos, az évszázados lengyel-magyar barátság újra erősítése sajnálatos módon került megvalósulásra, amikor a vérbe fojtott, budapesti békés tüntetés hírei hallatán a lengyelek nagyon jelentős segély szállítmányokat indítottak Magyarországra. Szó szerint a vérüket adták a magyarokért, a magyaroknak. (Nem a hatalmas "Amerika", nem más európai ország népe, hanem a lengyelek!)
November 4 komoly fordulópont a változásokra éhes magyar társadalom, a harcoló forradalmárok, a nemzet számára. A lengyel nép pedig szolidáris, vezetőik pedig tevőleges segítője volt a magyarok veszteségeinek enyhítéséhez. Igen hosszas lista végig sorolni a lengyelek adományait, úgy a számok, mint a tételek miatt is. Korabeli források alapján: már október 25-én felszállhatott az első lengyel segélyszállítmány Varsóból: 794 liter vért, 415 liter vérplazmát, valamint 16 500 kilogramm szintetikus vérhelyettesítő anyagot tettek gépre; majd teherautókon 4 tonna tejport, 8 tonna gyógyszert és kötszert juttattak el Magyarországra, s legalább 24 tonna élelmiszer is érkezett Lengyelországból, ebből legalább 15 tonnát liszt. A következő szállítmányokkal még ennél is több, mintegy 52 tonnányi liszt, illetve 15 tonna gyümölcslé és lekvár érkezett. Az adománygyűjtésekből 1957. január végéig az önkéntes pénzadományokból 31 millió zloty gyűlt össze és 11 millió zlotyra tehető a természetbeni adományok értéke. A Lengyel Vöröskereszt ugyanezen időpontig 25,5 tonna vérhelyettesítő szert, gyógyszert, kötszert és orvosi műszert, 331 tonna élelmiszert, 32 tonna ruhaneműt és 10 tonna szappant juttatott el 42 teherautón és 104 vasúti kocsin Magyarországra. És ezt akkor tették a lengyelek, amikor rendkívül szűkös idők jártak rájuk!
Ez a jó kapcsolat azóta is és számos formában nyilvánul meg napjainkban is, legyen az tudományos, ipari, kereskedelmi vagy kulturális vonatkozású. November 4-én kegyelettel emlékezünk a hőseinkre és vétlen, civil áldozatokra. Viszont nem minősül kegyelet sértésnek és méltatlannak, ha olyan igényes, színvonalas zenei formáció fellépésén veszünk részt, mint a "Cosa polska" bemutatkozása a Pótkulcsban.
A COSA POLSKA teljes értékű multikulturális csapat "multikulti" produkciója, TERMÉSZETESEN lengyel és magyar tagokkal, hiszen mi más adná az apropót, hogy épp most adunk róluk hírt: Carlos Sanz Blesa (gitár, ének), Békési László (tenorszaxofon), Robert Dakowicz (harmonika, ének), Grénus Tímea (klarinét), Fernando Serrano Montoya (trombita), Nagy Gergő, Nagy Judit Borbála (percussion), Rontó Lili (altszaxofon), Szemző Dávid (basszusgitár, ének)
...már a hangszerelésből is sejthető,hogy széles hangzás spektrumra, telített hangképre számíthat a vájt fül. S itt, ahogy a barátság fogalma önmagában megköveteli az érintettektől és ígéri az abban részesülőknek: nagyon jól tudnak együttműködni a különféle nációk egyes képviselői, így a lengyel és magyar mellett a spanyol s az amerikai zenész is, akik sok nemzetiségüknek köszönhetően, de a barátság jegyében ötvözi a kubai hangulatot és a magyar falvak kocsma zenéjét, némi swinggel átkötve és vissza. Jó zenei érzékkel kialakított sajátos zenei paletta nagyon tehetséges és magas hangszeres tudással bíró zenészek prezentálásában. Megérdemlik a figyelmet. Örömzene, örömre okot adó valódi barátság, s talán általában a barátság fogalmának nemzetközi nyelven való hirdetése általi megünneplésre, szombaton este a Pótkulcsban. Örvendjünk, barátaink!
(o.c.ruthner)
