Nincs szükség aránytalanul kemény lépésekre a törvénytelen letöltésekkel szemben - véli az Európai Parlament, a zeneiparral és Sarkozy francia elnökkel ellentétben. Az uniós bíróság szerint ugyanakkor ki is adhatók az internetes kalózok adatai.
Az FNAC bolthálózat vezetőjéről, Denis Olivennes-ről elnevezett, de inkább már Nicolas Sarkozy francia államfő nevéhez fűződő "küldetés" értelmében az internetszolgáltatók tartalomszűréssel, végső esetben pedig a jogvédett tartalmakat - így például a népszerű zeneszámokat az ismert fájlmegosztókon át - letöltők internet-összeköttetésének megszakításával léphetnének fel a fájlcsere ellen. A Hanglemezgyártók Nemzetközi Szövetsége (IFPI) is a "visszaeső bűnösökkel" szembeni kemény fellépésért lobbizott az Európai Parlament képviselőinél - ám, mint a minap kiderült, hiába.
Az EP két legnagyobb frakciójából - a svéd konzervatív Christofer Fjellner és a francia szocialista Michel Rocard részéről - beadott, majd (igaz, kis többséggel) jóváhagyott módosító javaslat szerint ugyanis a világháló "a kulturális önkifejezés eszköze", szerepe van a "demokratikus részvételben", az EU-nak pedig nem az elrettentés aránytalan formáit, hanem a hatékonyságot és a polgári, illetve emberi jogokat kell szem előtt tartania. Az osztrák szocialista Christa Prets a többség véleményét fejezte ki, amikor azt mondta: meg kell különböztetni a haszonleső internetes kalózt attól a felhasználótól, aki csak a saját szórakozására tölt le tartalmakat.
Azt persze nehéz megítélni, hol húzódik a határ - és ebből már korábban is volt probléma az EU-ban. A szellemi tulajdont védő uniós irányelv elvben akár börtönt is kilátásba helyez a fájlcseréért. Jogvédők azonnal megkongatták a vészharangot: nem világos, mi számít "kereskedelmi nagyságrendnek", "bűnpártolásnak", "szerzői jogsértésre való kísérletnek". A helyzetet bonyolítja, hogy a tagállami szabályozások eltérőek, a tagországi bíróságok viszont az EU-jogra is kezdenek hivatkozni.
Egy belga bíróság tavaly júliusban fél évet adott a Scarlet internetes szolgáltatónak, hogy blokkolja vagy forgalomszűrővel gátolja a kalózmásolatok terjedését - ez volt az első eset, hogy valamely EU-tagállam joghatósága a közösségi jogra hivatkozva hozott ilyen döntést. A szolgáltatók (ha kiszűrik is az ilyesmit) sokszor puhább retorziót alkalmaznak, például a letöltött tartalom mérete miatt drágább előfizetési sávba terelik a felhasználót. A SABAM belga szerzői jogi egyesület négy éve perelte a Scarletet. A belga bíróság hét különböző forgalomszűrőt is a szolgáltatók figyelmébe ajánlott.
John Kennedy, az IFPI elnök-vezérigazgatója szerint az eset precedensértékű volt, és reményei szerint példaként szolgál más bíróságok gyakorlatához. A szervezet állítja: 2006-ban húszmilliárd törvénytelen fájlcserére került sor a világhálón, ami a legális zenei tartalomletöltések hússzorosát teszi ki. Eddig rendre a fájlcserélőket citálták a talárosok elé - merthogy az internetes kereskedelemről szóló uniós irányelv értelmében a szolgáltató olyan, mint a postás: nem felelős a közvetített tartalomért.
Az uniós jog ingoványos jellegével magyarázható az Európai Bíróság január végi salamoni ítélete is, amely kimondja: a kormányok előírhatják az internetszolgáltatóknak - de meg is tagadhatják tőlük -, hogy közreadják a kalózkodással gyanúsítható előfizetők adatait. Az ügy apropója az volt: a Promusicae nevű spanyol zenei producercsoport bírósághoz fordult, hogy az kötelezze a Telefónica távközlési szolgáltatót bizonyos előfizetők személyazonosságának kiadására. A Promusicae keresetében azt állította, hogy ezek a felhasználók törvénytelen módon töltöttek le zenét a KaZaA fájlcserélő programmal.
