A zeneipar és a mesterséges intelligencia közötti megállapodások új bevételi forrást ígérnek a zenészeknek. De hiába születnek sorra a licencszerződések, továbbra sem egyértelmű, hogy a szerzők, előadók és hangfelvétel-tulajdonosok pontosan mennyit kapnak azért, hogy zenéikből AI-modelleket tanítsanak.
Suno: pénz a kiadóknak, de mennyi jut az alkotóknak?
A Suno olyan nagy zeneipari szereplőkkel kötött megállapodásokat, mint a Warner Music Group, a BMG és a Believe. A konstrukciók célja, hogy a jogtulajdonosok ellenszolgáltatást kapjanak a zenék engedélyezett felhasználásáért. A Suno bevételeinek egy részét megosztja partnereivel, de a pontos százalékok és az egyes zenészekre jutó összegek nem nyilvánosak.
A pénz útja sem feltétlenül közvetlen: a kiadó vagy más jogtulajdonos kapja a bevételt, majd a vele kötött szerződés határozza meg, ebből mennyi jut a dalszerzőnek, az előadónak vagy a hangfelvétel tulajdonosának. A partnerség tehát önmagában nem garantál automatikus kifizetést minden érintettnek.
LANDR: konkrétabb számok a függetleneknek
A LANDR Fair Trade AI programja átláthatóbb képletet kínál. A közzétett feltételek szerint az alkotók a nettó licencbevételek 25 százalékából részesednek, az adott adatkészlethez hozzájáruló jogosult dalok arányában. Egy korlátozott idejű ajánlatban dalonként 5 dolláros előleg is szerepel. Ez nem garantált, ismétlődő éves díj, és az előleg a későbbi bevételek terhére számolható el. A tényleges összeg a licencbevételtől és a részt vevő dalok számától függ.
Ditto: részesedés, változó feltételekkel
A Ditto Music szintén lehetőséget kínál független előadóknak zenéik AI-célú licencelésére. A jogtulajdonosok a partneri megállapodásokból származó bevételekből részesedhetnek, de nincs minden zenészre érvényes, nyilvános százalék vagy dalonkénti tarifa.
Kétféle jog, kétféle jogosult
Az ElevenLabs és a Kobalt, illetve a Merlin megállapodásai rávilágítanak egy alapvető különbségre: a zenemű, vagyis a dallam és a dalszöveg, valamint a konkrét hangfelvétel külön jogi kategória. A közölt, hozzávetőleges 50–50 százalékos megosztás e két kategóriára vonatkozik, nem arra, hogy minden szerző és előadó automatikusan a bevétel felét kapja.
A sessionzenészek, társszerzők és kiadói szerződésben álló előadók részesedése különösen bizonytalan lehet.
A nagy kérdés: ki ellenőrzi a pénz útját?
Az AI-licencelés valódi előrelépés lehet, ha az alkotók hozzájárulhatnak a felhasználáshoz, megismerhetik a díjazási képletet, és ellenőrizhetik a kifizetéseket. Egyelőre azonban a nagy kiadói megállapodások pénzügyi részletei nagyrészt titkosak. A független zenészeknek szóló programok között akadnak átláthatóbb modellek, de egyik sem jelent automatikusan jelentős bevételt.
A döntő kérdés tehát nem csupán az, hogy az AI-vállalat fizet-e a zenékért, hanem az is: a pénzből mennyi jut el ténylegesen azokhoz, akik megírták, eljátszották és felvették a zenét?
A képen egy AI illusztráció helyett a Flash zenekar látható.
