Brun / Courtois / Fincker - Les Démons De Tosca - Opus I
Vincent Courtois csellista a személyiségek és energiák egyensúlyára, a kontrasztok erejére, a hangok, képek, bizonytalanságok és csend kölcsönhatásaira épít a zenei alkotói folyamat során. Azzal, hogy teret enged a kollektív alkotásnak, és valamennyi zenésztársának a bizalom és a kölcsönösség szellemében biztosítja az autonóm részvételt, olyan zenei formát teremt, amely a szabadságot paradox módon a legszigorúbban és a legnagyobb figyelemmel kezeli.
Courtois 2017 tavaszán kilenc zenésszel, egy komikussal, egy fotóssal és egy sound designerrel új és nagyszabású interdiszciplináris projektbe kezdett. A Les Demons de Tosca a démonok eszméjéhez a művészi ihletettség szemszögéből közelít. A projektet alkotó koncertek, előadások minden alkalommal az együttest alkotó tagok más-más kombinációjában járják körül a témát, a Puccini-opera librettójának felhasználásával. A projekt egyik első bemutatkozására 2017 májusában az Opusban került sor, Courtois oldalán a szaxofonos Robin Finckerrel és a fiatal francia dobos generáció egyik legjobbjával, Seb Brunnel. A Tosca librettóját vezérfonalaként követő, akusztikus és elektronikus elemeket egyaránt használó, s a melodikusságot mindvégig szem előtt tartó előadás egyszerre volt nagyon szabad és szigorúan kontrollált, igényes és nagyvonalú, mély és kristálytiszta – összességében igen különleges, ösztönös, ősi, teljesen intim élményt kínálva a közönségnek, csakúgy mint maguknak az előadóknak.
Az albumot itt tudod letölteni: www.dalok.hu/bruncourtoisfincker
Daniel Erdmann's Velvet Revolution - Won't Put No Flag Out
Daniel Erdmann már évekkel ezelőtt kifejlesztette jellegzetes hangját és sajátos hangzásvilágát, előadóként és komponistaként egyaránt. Tenorszaxofonjának meleg, föld-ízű csengése, szerteágazó kifejezésmódja, amely a tisztán kirajzolt dallamoktól a rekedt modulációkig és villódzó absztrakciókig terjed, gazdag talajul szolgál Erdmann együtteseinek különféle vegetációihoz...
A lemezt itt tudod letölteni: https://www.dalok.hu/lemez/id/12067
Hugues Mayot zenéje azért vendégszerető, mert családban szövődik. Ám család és fogadtatás nem szükségképpen mindig, mindenhol jóakarat és derű. Vannak viharok, krízisek és kibékülések is. És ez mind megvan a Vörös Fában; de van benne csipke, kézművesség, házi készítés is. Ahogy Louise Bourgeois szerette csinálni. Ő, akinek életművét áthatotta a piros, a fák, a család, a gyökerek. Ő, akinek a munkája olyan, mint egy gubó, amiben jó élni, de néha túl hideg vagy túl meleg is lehet benne. Mert egy művész számára mindig a langyos a legveszélyesebb. Még ha meg is égeti magát az ember. A Vörös Fa maradjon nyitott és barátságos, az égési sebek nyomaival együtt, mert ez az egyik erőssége.
Az albumot itt tudod letölteni: https://www.dalok.hu/lemez/id/12065
Az 1958-as születésű harsonás, Yves Robert a francia jazz emblematikus figurájának számít. Több mint három évtizedes pályafutása során hazájának legnevesebb muzsikusaival játszott együtt (Daniel Humair, Loius Sclavis, Joëlle Leandre), külföldi partnerei között pedig olyan neveket találunk, mint McCoy Tyner, Paul Bley, John Zorn, Derek Bailey, Nguyên Lê, Steve Lacy vagy Dee Dee Bridgewater. Számos formációja mellet már a nyolcvanas évek második felében beválasztották a nemzeti jazz-zenekarba (Orchestre National de Jazz), majd 1988-ban létrehozta első saját trióját. A szélesebb nemzetközi elismerést az ECM gondozásában megjelent lemezek hozták meg számára, ezek közül is a 2002-ben kiadott In Touch című saját albuma, amit a kritika nagyon kedvezően fogadott, a kvázi ambient felvételt a „hangzás igazi ünnepének” nevezték kritikusai. Sok mindent el lehet mondani Yves Robert számtalan egyéb zenekaráról és projektjéről is, de a „szokványos” jelzőt lehetetlen rájuk aggatni.
A lemezt itt tudod letölteni: https://www.dalok.hu/lemez/id/12068
