30 éves a Tudósok, ami már csak biológiai értelemben is egy csoda, hisz ahogy ezt a harmincast leéltük, az nem volt éppen a háziorvos tanácsai szerint. De élünk, és sokat megéltünk, ami már csak azért is érdekes és fontos lehet, mert úgy gondoljuk, ebből valamit még mindig közvetítünk, adunk, megidézünk. Azt az underground, alternatív, jazz, punk, mit tudom én micsodát, amit már csak kevesen, vagy alig, és ami viszont olyan jó, hogy mi azt egyrészt magunk mentális egészsége miatt, de még inkább a fiataloknak való átadás, a szabad és lázadó, kíváncsi és felszabadító hozzáállás hagyományőrzése jegyében ma is örömmel csináljuk a közönségünk vidám támogatásának köszönhetően.
Rendőr funk
A rendőr okos és jóképű
A rendőr fáradt, de megértő
A rendőr sok-sok nyelven beszél
Jó ízlésű és gyakran nevet
A rendőr szép szobrot farag
Babkonzerveket nyitogat
Ha elveszti a türelmét
Megfolytja a kis hörcsögét
A rendőr nagyon magányos
Nem csoda, ha sokszor kanos
Élete nem egy habos torta
Húszszor is sír ő havonta
Akkor is szereti a zenét
Amikor tőled iratot kér
Pisztolyával hadonászik
Vagy bírságolva anyázik
Szeretem én a Tudósokat
Mondja végül haverkodva
Hazaengedlek titeket
Ha adtok egy kis szerelmet
Adunk neked valami mást
Itt az üveg húzd meg hát
Jó lesz nagyon most neked
A tudományos vizelet
Az Alzheimer Karaoke egy olyan jubileumi kiadvány, amely egyszerre mutat előre és hátra. Előre azt, hogy új számok, hangzás, témák, erő, vidámság változatlanul van, vissza pedig azt, hogy néhány dalunk, amelyek kedves kis himnuszokká értek kis klubok és nagy fesztiválok között félúton, most új köntösben lettek felvéve, mint a Basszál, amelynek szép új imádságot tettünk a végére, a Megfelelni, az új gitárosunkkal (Gulyás Levente) és bariton szaxofonosunkkal (Dezső Tóni) ütősre sikeredett Bevándorló Blues immár a migránsprobléma által is felülírva, a pörgős Gyere be a diszkóba vagy az Azt szeretem ha vetkőzöl.
Engedékeny dal
engedd meg, hogy lássalak
engedd, hogy tapintsalak
engedd, hogy harapjalak
engedd, hogy beléd másszak
engedd megváltoztassalak
hogy magamhoz forrasszalak
hogy kitöröljem a múltad
magamhoz láncoljalak
engedd, hogy lenyeljelek
engedd elfogyasszalak
engedd megemésszelek
engedd, hogy eldobjalak
engedd meg, hogy teneked
ne engedjek én meg semmit
s amikor már majd nem kellesz
elengedjelek mint egy lufit
És hogy miért ez a cím? Azért Alzheimer, mert bevalljuk, nem vagyunk fiatalok, hamarosan tán öregek otthonában nyomjuk majd a punkot, másrészt egy olyan feledékeny társadalomban élünk, ahol két híradó képes kitörölni az emberek emlékezetét és hülye papagájjá tenni mindenkit. E mellé jön a Karaoke, a modern gondolkodás, szerzés nélküli éneklés, mint a semmitmondás legszórakoztatóbb változata, lásd "kretént mutass kreténnek tehetségkutatónak álcázva" jegyében ma már nem Rolling Stones és Sex Pistols a zene, hanem Jósdás Peti által újraénekelt Boney M dal enyhe mága Zoltános beütéssel, mely világhoz hibaként adjuk be mi is magunkat ezek ellenében a közösségi jukebox-ba, hogy a rendszer hibájaként, vírusaként dolgozzanak, s esélyt adjanak egy másik szemüveg feltevésére.
Alzheimer Karaoke chanson
Szőke voltál
Barna lettél
Fekete leszel
Aztán meg kék
Ki vagy te? Mi vagy te? Mit akarsz te? Honnan ismerlek?
Magas voltál,
Széles lettél,
Most nincs fejed
Majd ki fog nőni
Ki vagy te? Mi vagy te? Mit akarsz te? Honnan ismerlek?
Zsuzsa voltál
Balázs lettél
Kati leszel
Aztán meg Miki
Ki vagy te? Mi vagy te? Mit akarsz te? Honnan ismerlek?
Minden voltál
Most meg ez vagy
Aztán meg majd
Nem leszel semmi
Ki vagy te? Mi vagy te? Mit akarsz te? Honnan ismerlek?
Szeretek nevetni
Szeretek felejteni
Most csak ez csak van
Aztán semmi
Ki vagy te? Mi vagy te? Mit akarsz te? Honnan ismerlek?
És ott van a nyitószám, a lemez mottója, a Rendőr funk, amit egy Balaton-parti bokorból tőlem száz méterre elő bújó rendőr ihletet meg, aki végül persze meg is büntetett. Ezt az élményt ültettük át kelet-európai nyelvre, hogy milyen is volna az, ha Maceo Parkert vagy James Brownt igazoltatnák a diósgyőri bekötőúton, ők meg utána dallal kedveskednének a rendőrnek, aki lám, ismét a társadalom és a közélet szimbólumává lett.
Egyszóval: hallgassátok, táncoljátok nevessétek! Mert az új Tudósok lemez maga az Áldomásos Szuperdisco amelyre kibiztosított gránáttal a kezedben illik röhögve táncolni.
Pecsétem
pecsétem pecsétem
az arcom a kedvenc pecsétem
azzal ütök ide-oda
hitelesítek mindent
pecsétem pecsétem
a te arcodba benézek
megcsókollak, megütlek
hitelesítlek téged
pecsétem pecsétem
vörös már itt minden
véres a fejünk a sok csóktól
mégis nevetnünk kell
A lemezt itt tudod letöteni.
A szerelem
csak a szerelem tudja a hegyeket megmozgatni
csak a szerelem tud a háborúba békét hozni
csak a szerelem mentheti meg széles e világot
csak a szerelemért érdemes egyáltalán élni
csak a szerelem tudja befizetni a számládat
csak a szerelem meggyógyíthatja a törött lábad
csak a szerelem tudja felépíteni a házad
csak a szerelem megsütni a jó olasz pizzádat
csak a szerelem képes a rosszat eltörölgetni
csak a szerelem tudja az ablakot jól megmosni
csak a szerelem képes a holdon szépen leszállni
csak a szerelem tud még a síron is túlszárnyalni
csak a szerelem uá uá uá
csak a szerelem uá uá uá
csak a szerelem uá uá uá
csak a szerelem uá uá uá
A váróterem
A váróteremben ültünk. Várakoztunk. Hosszan, hosszadalmasan, nagyon-nagyon sokáig várakoztunk. És azután is várakoztunk. Majd még várakoztunk, és azután is várakoztunk, hogy azután ismét várakozhassunk. Én és egy ugyanolyan. Egy padon ültünk és néha összenéztünk. Egymásban reménykedtünk. Egymástól féltünk. Egymást szerettük. Egymást elfelejtettük, majd ismét egymást fürkésztük. A kecskefejű orvos váratlanul kinyitotta az ajtót és azt mondta, hogy még várni kell. Majd becsukta. Mi ismét egymásra néztünk. Ekkor vettem észre, hogy a feje pont olyan, mint egy óra. Az orra és a szája a mutatók, a két fél szeme a számok. Nulla-nulla, egy-nulla, egy-egy, egy-nulla. Néztem, és egyre jobban idegesített. Néztem, és valamit tennem kellett. Leszakítottam az orrát és a homlokára tapasztottam, hogy dél legyen. Majd meggondoltam magamat, letéptem és az állára ragasztottam, hogy inkább fél négy. Azután a száját is letéptem, majd a szemét is kivettem. Így már tetszett, így már nagyon jó volt. Végre elégedett voltam és nyugodt. Mert végre megállítottam az időt. Majd ő is fogta az én arcomat, és szétszedte. Ide-oda tapasztgatta a részeket, majd szanaszét dobálta őket. Amikor az orvos ajtót nyitott, már nem volt probléma. Ott feküdtünk holtan, mi hősök, akik megállítottuk az időt, örök életben maradva, s neki már nem volt mit tenni.
Végre nyugodtan hazamehetett ebédelni.
Az album egyébként itt letölthető.
Ma kutatni akarok
kofferben fuldokolva időt mérek,
felgyújtom a házat, hogy jegyzeteljek,
levágom a lábam, hogy vízre lépjek,
agyoneszem magam, hogy felrepüljek,
klok, klok, klok, ma kutatni fogok,
feltalálni megismerni,
lemérni és átszerelni
klok, klok, klok, ma kutatni fogok
kutyát főzök meg egy kémikusnak
macskát dobok tetőről a fizikusnak
halált mutatok a matekosnak
pohár mélyén világűrt a csillagásznak
klok, klok, klok, ma kutatni fogok,
feltalálni megismerni,
lemérni és átszerelni
klok, klok, klok, ma kutatni fogok
kicentizem én a szemedet
lekilózom én a szívedet
beidőzítem én a kezedet
felrobbantom én a fejedet
klok, klok, klok, ma kutatni fogok,
feltalálni megismerni,
lemérni és átszerelni
klok, klok, klok, ma kutatni fogok
Öregnek lenni jó
temetőben születtem
sírokban nevelkedtem
körülöttük járkáltam,virágokat öntöztem, beszélgettem,
a halál mindig ott volt velem,
hogy beszélgessünk, féljünk, nevessünk, verekedjünk
azután kijártam a temetőből
új emberekkel találkoztam
ettem, ittam,ütést kaptam, csókoltam,
akár egy rozoga buszon a temető körül potyautasként utaztam
s akkor már mindennek örültem, mert mindent ingyen kaptam,
az embereket szebbnek láttam,
fénylő arcúaknak, csillogó szeműeknek, rügyező virágoknak
s éreztem, hogy ez már jó, ez már jó,
mert hogy öregedni jó
végül látom, minden itt van, jól van, ingyen van és nekem van,
s én a mindennek ingyen és örökre,
a virágos rét arra csak vár, hogy végig menjek rajta, s felmásszak a hegyre,
hogy onnan leugorva egy legyek mindennel s a minden velem,
s már csak mosolyogjak, hogy már nincs temető,
s hogy ezt megértem, azt csak annak köszönhetem,
hogy mindig zenéltem, üvöltöttem, lázadtam és szárnyaltam,
hogy most itt a semmiben fent lehetek,
s neked fiatal barátom elmondhatom,
fiatalon nehéz, fájdalmas, rossz,
de egészen más lesz majd öregem,
mert öregnek lenni jó,
mert akkor végre minden habbá válik,
a félelem kialszik,
s csak repülsz magasan
bele a puha vidám óriáspaplanba
mert öregnek lenni,
mert öregnek lenni,
bizony jó, jó, jó
Alzheimer Karaoke kórus
Alzheimer Karaoke
Minden szép és minden oké
te a tehén én a zsoké
pörgetlek hogy olé olé
Aliszka és a medve
Elfelejtettem, hogy oké
Miért is vagy te a zsoké?
Mit akarsz te olé olé?
Állásban van minden hóhér
Nindzsa kérdi miért nincs fotel
Ich bin egy szép hokés zsoké
vau vau mijáú miajú a gém óver
Majdnem elfelejtettük megmondani, hogy a lemez letölthető nálunk, itten.
