Makó Dávid nyilatkozik a Dalok.hu-nak a nemrég bakeliten is megjelent nagylemezéről.
Those Miles We Walked Alone
Hét vagy nyolc évvel ezelőtt kezdtem megírni, épp rengeteget hallgattam a Neurosis tagok szólóalbumait, de ez nem tudom mennyire volt meghatározó. Az biztos, hogy úgy rakosgattam az akkordokat, hogy elképzeltem milyen lenne, ha a Neurosis játszaná. Aztán a dal félbe maradt, és ez a dalszerzési taktikám általában. Amennyi egyszerre kibuggyan, annyit hagyok, és félrerakom. Nem szeretem erőltetni, túlgondolkodni.
Azért is maradt abba, mert a dal története is véget érni látszott, nem tudtam folytatni. Aztán sok évvel később mégis folytatódott. A szövegről nem nagyon tudok mit mondani, amit tudnék, az meg van írva benne.
I’ll be your dawn
Ugyanaz a hangolás mint a Those Miles, mégis teljesen más hangulat. Sokat játszom azzal, hogy mi történik, ha egy klasszikusnak számító zenei megoldást más hangnembe teszek. Ebben az esetben egy sima folk-blues lépegetést raktam a saját világomba, és ez lett belőle. Nagyon szeretem, ahogy élőben működik a dal. Egy ideje, gondolom amióta egyre többen ismerik a dalt, a középrészbe belép a közönség is, és ott úgy érzem magam, mint egy régi Edda. Az ifiparkos, munkásgatyás korszakból.
A szöveg nagyjából ugyanaz a sztori mint a Those Miles esetében, egy későbbi fázisban. Szerelmes dal, ennél többet, nem tudok róla mesélni. De mégis, van benne varjú. Nagyon fontos állatok az életemben. Volt egy történet, egy erdész talált egy varjút és egy ölyvet, akik egymásba kapaszkodva feküdtek a földön. Az ölyv megtámadta a varjút, ő pedig védekezésül megragadta az ölyvet, és egymás csőrébe harapva, markolva egymást feküdtek. Amikor szétválasztották őket, az ölyv elrepült, a varjú belehalt a kimerültségbe.
Dear Mother While
Nagyon egyszerű a dal szerkezete, három akkord, vagy négy maximum, open H hangolásban. Nagyon szeretem ami a stúdióban történt vele, hogy belekerült egy halvány orgona hang, és a vokál. Ez így ahogy van egyből megtörtént, semmit nem alakítottam utólag sem a dalon, nagyjából egy óra alatt kész volt minden, mégis, eddigi zenei életem legnehezebb dala. A téma miatt, és még mindig zavarban vagyok kicsit attól, hogy megírtam. Élőben sokáig nem is tudtam játszani, és most is úgy van, hogy ha mégis eljátszom, egyáltalán nem gondolok arra, hogy miről szól. Úgy játszom, mintha valaki más dala lenne. Máshogy képtelenség lenne.
As The Winds Change
Ez egy igazi őszi dal. Ahol akkoriban laktam, nagyon sok varjú lakott velem. Ahogy jött az ősz, úgy költöztek egyre közelebb, és egyre többen a ház köré, és ettől végtelenül boldog voltam. Minden reggel volt egy, talán ugyanaz a dolmányos varjú, aki a kerítés tetején ülve nézte végig, ahogy kilépek a kapunk, átsétálok az udvaron, és elmegyek munkába. Nagypapámnak is volt egy varjúja gyerekkorában egy ideig. Ezek fontos dolgok.
Egy hét éves kapcsolat végén született, amikor nagyon élveztem a magányt, azt is ahogy fáj, és habár nem tudok vidám dalokat írni hál’ Istennek, ez mégis egy amolyan motivációs dal.
Azt gondoltam
Ez egy népdal. A Muzsikás Nem arról hajnallik amerről hajnallott lemezéről ismerem. Az egyik legmeghatározóbb lemez az életemben, pedig már felnőtt fejjel ismertem meg. Amikor a lemez dalai készültek, ez, az Ősz az idő és a Nem úgy van most mint volt régen nagyon sokat ment nálam, és azon kaptam magam, hogy sokszor öntudatlanul is dúdolok bizonyos dalokat róluk. Olyanok voltak, mint valami mantra. Nagyon sokat töprengtem rajta, hogy mi legyen velük. Megcsináltam a saját verzióm belőlük, de féltem felvenni és kiadni. Féltem a közönség, de főleg a népzenészek véleményétől. Igazából még mindig félek kicsit, de már mindegy, és az eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy sokan ezek miatt ismertek meg engem, vagy épp talam kerülnek közelebb a népzenéhez. A népzenészek pedig még nem utálnak.
Untitled
Ez is egy olyan dal, amit úgy írtam, hogy hallottam a zenekart vele együtt, de végül megtartottam magamnak. Fisz mol a hangolása ennek is, és élőben nagyon sok energia van benne.
A szövegét egy filmben elhangzó mondat ihlette. A film a Beasts of the Southern Wild, és a mondat nagyjából arról szólt, hogy amíg kicsi vagy, addig hozd rendbe a dolgokat, utána már késő lesz.
Hulljatok levelek
A másik magyar népdal, a Muzsikás Nem úgy van most mint volt régen lemezéről. Itt is ugyanazzal a hangolással játszottam, mint az azt gondoltam esetében, egy picit átalakított open H, amit nagyon szeret minden akusztikus hangszer, csengenek-bongnak. Felvételen már nem tudom miért nem az öreg japán gitárommal játszottam, hanem Strat-tal, de jól állt neki az is.
Ez is szerelmes téma, de hát egy népdal milyen legyen. Szerelem, vagy annak a hiánya. Nagyon jó példa rá, hogy mennyire közel lehet engedni az általam ismert, és élt rockzenei világot egyes népzenei megoldásokhoz. Sajnos az esetek többségében olyan dolgok születnek az ilyen elegyekből, ami inkább illene a visegrádi várjátékok lovagi tornáira, mert a népzenének nem a természet közeliségét, puritán őszinteségét fogják meg, hanem valami egészen mást, ami szerintem egyébként nincs is benne.
Dew To the Land
A lemez eredeti záró dala, hajnali dal, és nagyon magányos. Ennek a történetét sem magyaráznám túl sokat, de nagyjából arról a vákuumról szól, ami a hirtelen, és váratlanul eltűnő szeretett dolgok után marad. Amikor csak befelé áramlik a levegő, és nagyon nehéz kifújni.
Am I Born To Die
Ezt egy Steve Von Till szólólemezrõl ismerem, bár biztosan hallottam a Johnny Cash verziót is, de az nem jó. Aztán hallottam a Tim Eriksen elõadásában, és ott sokmidnen eldõlt. Az is, hogy az Appalach hegységbéli zenék felé indultam.
All Good All Fine
Ez volt az elsõ dal amit banjon írtam. Verõcérõl szól, ahonnan származik a családom egy része, és ahol gyerekkorom legmeghatározóbb emlékeit gyűjtöttem. A dal arról szól, ahogy a városi feszültségbõl a Duna folyásával szemben haladva Verõcére tartok, és hagyok hátra mindent.
Ha gazdag lennék visszaköltöznék oda.
Above the Past
Életem elsõ folkdala. 18 évesen írtam, és az eredeti verziójában egy akkori cimborám brácsázott is. Kicsit gyermekded a szövege, de a közönség nagyon szereti, ezért felvettem. Élõben ez a legkeményebb dalom.
I Wish My Baby Was Born
Szintén amerikai folk dal, szintén Tim Eriksentõl ismerem. Klasszikus háborús téma, egymástól távol lévõ, szomorú és rettegõ szerelmesek dala. Máshogy játszom ezt is mint az eredeti verzió, bluesosabb nálam, de úgyis csak a dallam és a szöveg számít.
Rake
Egy Townes Van Zandt dal elsõ fele, nagyon átírva. Félek az amerikaiak mit szólnak hozzá, de majd bocsánatot kérek, ha arrafelé játszom. Van Zandt—nál kevés űzöttebb, komorabb dalszerzõ volt. Akit a muzsika sötétebb oldala érdekel, biztosan eljut hozzá. Ha ebben ez a feldolgozás segít, akkor már egy kicsit tudtam visszaadni abból amit a zenétõl kapok.
