Utolsó nap. A szigetlakók már társadalmi kötöttségektől felszabadulva kószálnak, egyre érdekesebb külsővel. Egy páran nagy hátizsákokkal a hátukon a kijárat felé mennek, arcukon idegesség. A többiek még kiélvezik, amíg lehet.
A Világzenei Nagyszínpadon újra tombolt a Leningrad. Az oroszok egy szót nem szóltak angolul vagy magyarul, csak saját magukat adták, klisékbe illően, de még mindig eredetibb módon, mint a sok, a szabályokat megtanult külföldi zenekar.
A színpadon vodkát fogyasztottak víz helyett, a sör csak arra volt jó, hogy fejükre öntsék. Tiszta szerencse, hogy itt már mindenki elfelejtett oroszul, mert az elhangzott szövegek rendőri feljelentést vontak volna maguk után és nem újbóli meghívást.
Ugyanott záró aktusként szerepelt Vartinna. A finnek a Sziget leggyakoribb fellépői, most is elbűvölték a közönséget.
A Roma Sátorban lépett fel Romano Drom Ando Drom régi tagjaival, Dobi Matilddal és Bihari Ernővel. Projektjük neve Romanesthan - az a képzeletbeli cigány ország, ahova mindenki hazatérhet, ahol a zenék, az emberek, a régi és az új találkoznak.
A Cöxpon Ambient Sátorkertben a Szigetet stílusosan zárta DJ Palotai, aki itt kibontakoztatta az „egyéb” zenei ízlését – klasszikus hangzású folyamatzenét játszott.
Közben már világosodott és az emberek álmosan néztek egymásra. Senkinek nem volt kedve a külvilágba menni.
Fotók: Anna Pervozvanskaya
Közben már világosodott és az emberek álmosan néztek egymásra. Senkinek nem volt kedve a külvilágba menni.
Fotók: Anna Pervozvanskaya
