A Sexepil amolyan klasszik magyar underground zenekar volt 1989-ig. Ekkor került Hegyi Zoltán énekes helyére Mick Ness, holland énekes. Ott pedig konkrétan megváltozott valami.
Egy olyan zenekar kezdett el kifejlődni belőlük a kilencvenes évek elején, mely egy teljesen más zenei világot mutatott az itthon aktív zenekarokéhoz képest. Első angol nyelvű lemezük, a Love Jealousy Hate amolyan irányadó volt, a következő, az Against Nature már stílusos, egyedi darab (Az Eroding Europe klipjét az MTV-s Paul King szanaszét játszotta műsorában), a harmadik, a Sugar for the soul pedig a kilencvenes évek egyik legkomolyabb hazai zeneprodukciója lett.
Kiadójuk nemzetközi terjesztésben tolta a lemezt, három Aranyzsiráfot vittek haza, elindult az amerikai turné, de a komoly áttörés mégis elmaradt. 1997 óta nem igazán lehetett hallani róluk, csak az emlékek és a ronggyá hallgatott kazetták maradtak, mígnem tavaly, a Volt és a Sziget fesztiválon is felléptek. Bár Mick már nem tör-zúz, attól még mindig ott van ez a sztori a szeren. Tessék csak elmenni a Kiscelli Múzeumba tizedikén. Merthogy itt "alapvetően még mindig egy erős gitárzenéről van szó" - ahogy azt lapunknak a nyáron nyilatkozták. Kötelező házi. Hiányzásért meg vérciki egyest kapni.
SEXEPIL MA ÉS MINDÖRÖKKÖN ÖRÖKKÉ...
2007. 02. 08.
