Dalok.hu: Mikor alakult a zenekar, kik a példaképeitek?
Bali Dávid: A Satelles három éve, 2013-ban alakult egy budapesti zenekar, az Unbowed feloszlását követően. Az énekes, Bokis Balázs a gitárossal, TZ-vel úgy érezte, hogy mást szeretnének már játszani, és ekkor születtek meg az első EP, a 2014-ben megjelent Storyteller demói. Gitárosként először Tóth Ádám (ex-Lights Go Out) csatlakozott, majd a basszusgitáros Bali Dávid lett, aki áprilisban lépett ki az Octahedből. Az első EP dobtémáit a producerként is jelen lévő Fellegi Ádám játszotta fel, aki minden értelemben a zenekar egyik példaképe is, hiszen korábbi zenekaraival, a Newbornnal, a Bridge To Solace-szel és a The Idoruval alapvető hatást gyakorolt minden tag ízlésére, egyben a Satelles által keresett saját hangzásvilágra is.
Az ő jelenlétén túlmutatóan olyan zenekarok hatottak és hatnak mind a mai napig ránk, mint a Shai Hulud, a Dead Hearts, a Carpathian, a Dead Swans, a Sinking Ships, a Death By Stereo, a Modern Life Is War, a Bane, a Comeback Kid, az Ensign, a Defeater, vagy a Floorpunch, a Highscore, az FC Five és az In My Eyes, még ha ez csak közvetve jelenik is meg az összhatásban. Az elmúlt két év során csatlakozott hozzánk dobosként Hornyák Kristóf (ex-Subliminal Merger, Billog), valamint Kubik Tamás gitáros (ex-One Reason To Kiss), az ő jelenlétünkkel tovább tágult a saját palettánk is, a személyes ízlésvilágunk pedig minden tag esetében különbözik, a paletta a 90-es évek black/thrash metaljától a keleti parti hip-hopon keresztül a numetalon át a countryig tart, sőt, az egyik tagunk álnéven DJ-zik is.
Dalok.hu: Hogyan írjátok a dalaitokat, mennyire fontos a szöveg?
Bali Dávid: A februárban megjelent nagylemezünk, a The Wolf You Feed dalai folyamatos egymásra hatás eredményeként születtek – éreztük a hangulatot, amit szerettünk volna megfogni, és ahogy a lemez egészének is megvan a saját hangulati íve, úgy formálódtak a dalok is, mielőtt Nagymarosra költöztünk volna egy hétre, hogy rögzítsük az albumot. Téma ötletei minden tagnak vannak, de ezeket jellemzően Balázs dalszöveg-ötleteinek rendeljük alá – számunkra minden egyes dalt az átadandó üzenet hív életre, és ennek szellemében prioritás is, hogy zene és szöveg egymásra hatásában mi is fejlődhessünk. A TWYF dalaiban ilyen értelemben érezhető egyfajta kontraszt, mert néha a dalszövegek sokkal pozitívabbak a zenei alapok sötétebb tónusainál, de ez nekünk is egyfajta kísérlet volt, hogy át tudjuk adni azt a szenvedélyt, amivel íródtak ezek a témák. Ugyanakkor a most íródó friss daloknál beállt egy olyan egyensúly, ahol ez már következetesebbnek fog hatni, legalábbis a jelenlegi állapotok tükrében.
Dalok.hu: Idén jelent meg az első nagylemezetek. Hogyan készült, miről szól?
Bali Dávid: Nem túlzás azt állítani, hogy a The Wolf You Feed egy önterápiás lemez volt mindannyiunk számára, amivel lezártunk egy-egy korszakot akár a saját életünkben, akár zenekari szinten a saját hangunk megtalálásában. Persze még nem értünk célba, de minden energiánkat ezekbe a dalokba fektettük, hogy bennünket is felszabadítsanak, és a lehető leginkább önazonos felvételt mutathassuk magunkról, azzal a felütéssel, hogy „ezek vagyunk mi”. A lemez dalait Nagymaroson vettük fel, egyben feljátszva, így egy hétig ezekkel a számokkal keltünk és feküdtünk, majd minden szerzeményből a legjobb változat került fel a lemezre. Fontos volt számunkra, hogy élő megszólalást kaphassanak a dalok, mert a koncerteken sem játsszuk másképp, és ezt a dinamizmust és erőt szerettük volna megörökíteni. A dalszövegek sorrendjében van egy átható allegória, ahogy az erdő sötétjéből a lemez kiér egy tisztásra – a bolyongás alapélménye és fázisai minden dalban meghatározó, így az egyaránt értelmezhető Balázs személyes történeteként, vagy egyfajta generációs kinyilatkoztatásként arra vonatkozva, hogy a saját nemzedékünk mennyire nem leli a helyét a világban. Ezért választottuk címül is a cseroki példázatot: a döntés a te kezedben van, és ahogy mi sem hiszünk sem a sodródásban, sem a kiszolgáltatottságban, így mindenért – a változtatásért is – meg kell küzdeni. Azt érezzük a mai napig a lemezzel kapcsolatban, hogy ezekkel a gondolatokkal könnyű párhuzamot vonni a hallgatók saját életében, és mindenki azt az olvasatot veszi alapul, amelyikkel könnyebb azonosulni.
Dalok.hu: Az albumotok Japánban is megjelent. Hogyan tettetek szert japán ismertségre?
Bali Dávid: Szerencsések voltunk, ezen felül pedig két dolog kellett: Fellegi Ádám neve és a Twitter. Ádám korábbi zenekarainak lemezei Japánban is megjelentek (a Newborn diszkográfiáját a legnagyobb helyi független hardcore/punk kiadó, az Alliance Trax gondozza), sőt, egyik zenekarával, a The Idoruval turnézott is Japánban. Így mikor kiderült az ottani rajongók számára, hogy új zenekarral dolgozik, látható figyelem irányult ránk: bármit osztottunk meg, jöttek az RT-k, elkezdték egymásnak küldeni a dalainkat az emberek, és ez azért is volt szerencsés helyzet, mert a Storyteller múltidéző hangzásvilága az ottani közönség számára is hiánypótlónak hatott, így izgalmasnak találták, hogy egy friss zenekar próbál pótolni egy évtizedes rést. Egy barátunk, Isao a kezébe is vette a dolgokat, így az ő jóvoltából jelenhetett meg idén egy exkluzív CD-n a The Wolf You Feed, amiről természetesen nem hagyhattuk le a Storyteller dalait sem: a kiadványhoz külön vizuális arculatot is készítettünk, és hamarosan már jönnek az exkluzív japán pólók is, úgyhogy tényleg nem panaszkodhatunk – reméljük, mi is mehetünk majd egyszer pár buli erejéig, az életre szóló élmény lenne.
Dalok.hu: Merre járt a zenekar a világban, milyen a fogadtatásotok külföldön?
Bali Dávid: A The Wolf You Feed megjelenését egy tízállomásos turné követte, aminek köszönhetően eljuthattunk a környező országokba is – a legjobb fogadtatásunk túlzás nélkül Szlovákiában volt, és olyan szerencsés helyzetben találtuk magunkat, hogy még többször vissza is térhettünk idén, így Selyén, Révkomáromban és Gútán is játszhattunk az elmúlt hónapokban. Jövőre is biztosan szeretnénk menni, mert látjuk, hogy megvan a kémia. Emellett a japán keménymag a leghálásabb, ez kétségtelen, a lemezt pedig a világ különböző pontjaiból így is megrendelték, így az első nyomás számunkra is érthetetlen módon nagyon hamar elfogyott, de érdemben csak jövőre fogunk tudni jobban nyitni keleti és nyugati irányban egyaránt.
Dalok.hu: Mik a terveitek a közel és a távoli jövőre?
Bali Dávid: November 25-én jelenik meg az új kislemezünk: a dantei 7th Circle (The Devil Behind The Mask) című dalt még a The Wolf You Feeddel együtt rögzítettük, ám szerettük volna külön megjelentetni, ugyanis üzenetével a családon belüli erőszakra szeretnénk irányítani a figyelmet. Azt tapasztaljuk az utóbbi időben, hogy a velünk párhuzamosan működő zenekarok egyre inkább személyes indíttatású szövegekkel operálnak, mi pedig szeretnénk a társadalmi felelősségvállalás irányában is nyitni, ahogy előttünk 10-15 évvel ez lételeme volt minden hardcore/punk zenekarnak. A dátum is szimbolikus: ez a nemzetközi erőszakellenes világnap, és a kislemez bevételei is alapítványi támogatásként kerülnek majd felajánlásra, mert a csend és a tétlenség a legkimerítőbb létállapot, ami ellen tennünk kell, vagy legalábbis fel kell szólalnunk. A 7th Circle az eddigi legdühösebb és legnyersebb dalunk, nagyban hatott rá a Dawncore hasonló témájú szerzeménye, az Age 12, valamint jellemzően az a metalos hardcore hangzás, ami az elmúlt 20 évben is él és virul – emiatt a dal elüt a többi szerzeményünktől, de ez is mi vagyunk, és más tónusban nem tudtunk megnyilvánulni ezzel a témával kapcsolatban. Vendégként Karsay Máté (Wasted Struggle) is szerepel benne, és reméljük, sokakhoz eljut majd.
A megjelenést követően már csak az új dalok írására összpontosítunk, hogy jövőre új anyaggal jelentkezhessünk – ezek a szerzemények már íródnak, és most vagyunk a legizgalmasabb fázisban, amikor csak a friss témákkal foglalkozunk. Jövőre biztosan eljutunk januárban és februárban Győrbe, Szegedre és Berettyóújfaluba, reméljük, Egert is útba ejthetjük, Budapesten pedig tavaszig biztosan nem játszunk majd. Most az a prioritás, hogy a maximumot hozzuk ki a friss témáinkból és magunkból, ami számunkra is önazonos folytatása kell, hogy legyen a The Wolf You Feednek, így újra fel kell oldódnunk a dalainkban, hogy minden este meghalhasson bennünk valami a színpadon, mert másképp nincs értelme ezt csinálni.
