„Kell egy csapat!”, hangzik az ismerős mondat a legendás filmből. De míg Minarik Ede csak álmodozott egy képzeletbeli csodacsapatról, addig a BVSC utánpótlás nevelésért felelős szakembereinek efféle gondok miatt manapság nem kell, hogy főjön a feje. Labdarugó berkekben köztudott ugyanis, hogy 4-5 éve érlelődik az egyesületen belül egy olyan különleges 2003-as korosztály, akikkel pillanatnyilag, sok tekintetben kevesen veszik fel a versenyt idehaza és külföldön egyaránt. A csapat magja 3–4 éves kora óta együtt focizik, s ez idő alatt olyannyira szívükhöz nőtt az egykoron szebb napokat látott patinás zuglói egyesület, hogy egy napon, amikor már évek óta énekelték edzés előtt és után a BVSC hivatalos indulóját, azzal a kéréssel fordultak szüleikhez, hogy szeretnék Soltész Rezsővel felénekelni a dalt. Az indulót eredetileg még 1988-ban énekelte fel stúdióban Soltész Rezső, az akkori labdarugó szakosztály felkérésére. Ezt a mostanit VicLaz (Fekete vonat, Dopeman, Sexepil) és Szabó Elemér írta és hangszerelte át, valamelyest a mai kort idézve, hogy aztán a már kész zenei alapokra, az ugyancsak legendás Omega Stúdióban Küronya Miklós hangmérnök vezényletével énekeljék fel a gyerekek a himnuszt. A körülményekhez képest a szülők jól viselték a megpróbáltatásokat, az edzői team szokásához híven ugyancsak profin terelgette a jövő reménységeit a nagyhírű stúdió falai között, ám Soltész Rezső oly nevelői, illetve pedagógiai, szervezői erényekről tett tanúbizonyságot a több órás stúdiózás közepette, ami extra meglepte a mintegy 30 jelenlévő szülő és kísérő mindegyikét.
Régi idők focija, új idők indulója à la BVSC
2012. 07. 02.