Musica Profana Régizenei Együttes - Kájoni Kódex

2021. 03. 21.

Mikor 1994-ben, a Musicalia Danubiana sorozatban végre napvilágot látott Kájoni János orgonatabulatúrás könyvének, a CODEXCAIONI-nak faximile- és átírt kottás kiadása, a magyar és azon belül az erdélyi zenetörténet egyik legfontosabb 17. századi dokumentuma került a ma zenetudósainak, zenekedvelőinek és nem utolsó sorban muzsikusainak kezébe. A benne található gazdag, szerteágazó repertoár a korabarokk vokális egyházi művektől az európai táncokon és hangszeres fantáziákon át egészen a népzenéhez közel álló darabokig terjed, s hű képet fest a korabeli Erdély virágzó, a nyugati és keleti hatásokat egyaránt befogadó zenekultúrájáról. Kájoni János, ferences szerzetes, nem egyetlen lejegyzője volt a kódexnek. Mégis leginkább az ő ízlését, humanista műveltségét dicséri az összeállítás, melyben nem egy darab maga Kájoni szerzeményének bizonyult.

A kódexben kottaírásként használt korabeli orgonatabulatúra sok helyütt hibás, hiányos, vagy legalábbis más forrásokhoz képest eltérő alakban közli az egyes tételeket. A lejegyzés problematikus volta ezért bátorságot, s nem kevés képzelőerőt kíván a mai kor zenészeitől. Mindamellett az Európában immár fél évszázada virágzó historikus előadási gyakorlat tapasztalatai, a zenetudomány folyamatos kutatási eredményei biztos támpontot adhatnak egy ilyen anyag korhű és mindamellett a mai hallgató számára is befogadható megszólaltatására. Kájoni nyilván szem előtt tartva a művek előadásakor rendelkezésre álló zenészek (rendtársai) számát és képességeit, sokszor átalakította, többnyire leegyszerűsítette a lemásolt művek zenei anyagát. A felvételen megszólaló hangzás azonban nem ragaszkodik hűen a kódexben lejegyzett „szűkszavú” szemlélethez. Sokkal inkább arra törekszik, hogy (adott esetben a hiányzó szólamok restaurálása, a lejegyzett formák újraértelmezése révén is) megmutassa, hogyan hangozhattak a darabok teljes formájukban (s talán Kájoni fülében is), bőkezűen rendelkezve a kor hangszeres együtteseinek gazdag hangzásvilágával. Hasonlóképpen nem a kódexben leírt sorrendet követik a lemezen felhangzó, egyegy hangnem köré szerveződő hangszeres táncsorozatok, “szvitek”.

Itt a basso continuo fölött megszólaló szólamok fekvése és dallamvezetése adott útmutatást, hogy azok eredetileg milyen hangszeren szólalhattak meg. Így az első C-dúr „szvit” a korabeli gyakorlatnak megfelelően a „magas és mély” (azaz halk és hangos) hangszercsoportok váltakozására építve vonós-fafúvós és rézfúvós együtteseket állít szembe egymással. A két hegedűn megszólaló táncoknál (melyek közül az első kettő feltehetően Kájoni műve) a kódexben találunk egyértelmű utalást az előadói apparátusra: „cum duabus violinis, idest két hegedűvel kel vonni”. A szóló csembalón megszólaló sorozat előadása tükrözi leghívebben az eredetileg is billentyűs hangszerre szánt tabulatúrát, míg az F-dúr „szvitben” a vonós együttes, valamint a cink fekvésének legmegfelelőbb táncok állnak. A tekerőn megszólaló táncfüzér a kódex népzenével rokonítható „Tancz” megjelölésű darabjaiból ad válogatást. Míg a páros üteműek elsősorban az Erdélyből gyűjtött magyar és román, vokális, vagy hegedűn és dudán előadott táncdallamokkal hozhatók kapcsolatba, addig a páratlan metrumúak lengyel, felvidéki és erdélyi táncgyűjtemények közös darabjai. A kódex szintén népzenei kötődésű s ezen felül egy önálló kelet-európai stílus gyökereit is megmutató csoportja az az öt „Chorea” elnevezésű tánc, melyből négy hallható a lemez utolsó táncso-rozatában. Ez utolsó két sorozathoz képest mindenképpen erős kontrasztot jelentenek Grandi, vagy Tarditi hangszeres darabjai, valamint a lemez első harmadában hallható, nagyobb kompozíciós igénnyel fellépő egyházi vokális művek. Monteverdi, Schütz nemzedékének egyházi concertóival rokon stílusban íródtak ezek a művek, melyek (Schütz szólóhangra és basso continuóra írt darabját nem számítva) három különböző kidolgozottsági szinten reprezentálják a kor oly népszerű műfaját. Míg a „Lytaniae lacrymosae” esetében csak maga a dallam került egyszólamú lejegyzésre, addig a „Petre amas me” szövegű darabban a basszus és szoprán szólisták Jézus és Péter párbeszédét éneklik el a basso continuo szólam fölött. A legösszetettebb forma a harmadik, „Misericordias Domini” kezdetű darabban mutatkozik meg. Itt ugyan csak egy basszus szólista énekel, ám a continuóhoz két concertáló hangszeres szólam is társul, melyek hol együtt haladnak az énekszólammal, hol önálló, a kódexben „Sinfonia” megjelöléssel is ellátott tételeket játszanak. A műsor utolsó dallama kíséret nélkül, latin nyelven, csak az első versszakra szorítkozó lejegyzésben került a kódexbe. Mivel azonban a kánai menyegző csodáját elbeszélő dal igen népszerű volt a néphagyományban, ezúttal a több strófás magyar változat hallható a lemez záró darabjaként. 

Mizsei Zoltán

Az albumot ITT lehet letölteni.
 

MEGOSZTÁS

További hírek

2023. 10. 27.
A Kiscsillagból és Santa Diverből ismert zenész új albuma személyes és hiteles. Ennyi már elég lenne a mai utánérzéssel teli világban, de ezenkívül profi és fülbemászó is.
2024. 03. 16.
A csapat tavalyi jubileumát egy összművészeti est keretein belül a Stefánia Palota - Honvéd Kulturális Központ csodálatos színháztermében ünnepelte.
2024. 03. 09.
A Kiscsillag és a Santa Diver tagja, a Kispál vendégzenésze jövő szerdán koncertezik a Szabó Balázs Bandájából ismert zenészekből szervezett új zenekarával.
2024. 03. 03.
„Egy bulizós éjszakán jelent meg bennünk az ötlet, mi lenne, ha tényleg forgatnánk arról egy klipet, amit csinálni szoktunk, ha együtt vagyunk és elkezdünk táncolni, borozni." A címet egy kommentből kölcsönöztük a YouTube-on.
2024. 03. 03.
Ha szívesen alapítanál nemzetközi zenekart olyan zenészekkel, akikkel a Balatonon találkozol először, és eltöltenél velük öt napot egy koncertműsor összerakásához, jelentkezz a programra március 15-ig!
Iratkozz fel hírlevelünkre és elsőként értesülj a legújabb megjelenésekről, olvass exkluzív zenei híreket és interjúkat, hallgasd meg podcastunkat!

Támogatóink

Partnereink