A „Mojo” jelentése, nehezen körbeírható, mert inkább az amerikai woodoo kultúrához kötődik, és nem igazán vannak gyökerei hazánkban. Számtalan allegorikus jelentése mellett, főleg a varázsláshoz és mágiához kapcsolódik leginkább. A 2011-ben megalakul trió a Mojo WorKings talán ezért választotta ezt a zenekari nevet, némi magyaros szójátékkal kiegészítve. A blues rajongóknak ismerősen hangzik az alapkifejezés, (MOJO WORKING) hiszen ez a műfaj egyik olyan népszerűvé vált zeneszáma, ami mára szinte himnusszá vált az egész planétán. Ann Cole vagy Muddy Waters nagysikerű blues örökzöldje, hazánkban is mindig a zenekarok palettáján szerepel.
Az idestova 4 éve aktívan működő csapat, a „Back In The Day” című lemezük után, (2012) második albumukat jelentette meg „Long Step” címmel. „Mikor az album címén gondolkodtunk, olyan fogalmakat, címeket kerestünk, amik tükrözték az eltelt munkás időszakot, mutatva mind az idő múlását mind a befektetett munka eredményét. Szerettünk volna egy a műfajhoz illő címet találni, miközben arra is figyeltünk, hogy legyen benne egy kis kétértelműség, játékosság. A „Long Step” kifejezés; magyarra lefordítva, nem csak szó szerint egy meglépett hosszúlépést jelent, hanem, ahogy azt a lakosság többnyire használja, egy igen kellemes alkoholos nedűt is.”- meséli Szabó Tamás a zenekar egyik alapítója, világhírű zenész, a szájharmonika egyik hazai koronázatlan királya
A lemezre összegyűjtött 14 szám, igazán érdekes és izgalmas hangszerelésekkel hazánkban és a nemzetközi blues világban is egy egyedi színfolt. A többszólamú éneklés mellett számtalan ritkábban halott hangszert is megszólaltatnak a fiúk, mint a cigarbox gitár, a stompbox, a harmonetta, vagy az ukulele, washboard. A számok többsége saját szerzemény, amikben nem csak tradicionális blues elemek, de más, a blueszal rokonműfajok is becsempészésre kerültek. A zenekar elmondása szerint, szándékos a műfaj ötvözése egyéb irányzatokkal, mert minden tag más-más közegből jött és fiatal korukban más stílusú muzsikát hallgatott. Az így kialakított Mojos stílusban az öreg bluesok egyszerűbb harmóniavezetése mellett, felelhető a J.J.Cale, John Fogarty, Cannet Heat, könnyedebb „fehér” dallamvilága.
A lemezt annak ellenére, hogy a trió tagjainak nevével fémjelzik, (Honfi Imre Olivér, Horváth János, Szabó Tamás) mégis meg kell említenünk, hogy az alapcsapat két nagyon jó zenésszel kiegészülve készítette. Pengő Csaba (nagybőgős) és Mezőfi „Fifi” Isván (dob) nevét már jól ismeri a zenész szakma. A Számtalan bandában megfordult zenészek (Jambalaya, Muddy Shoes, Frenk, Orosz Zoltán trió, Triton stb.) most már a koncerteken rendszeres tagjai a zenekarnak, így a CD korongon is ők kísérik a srácokat. A lemez akusztikus hangzásába nagyon jól illeszkedik a nagybőgő és Fifi egyedi dobolása. A számok többségét a műfajhoz illően egyszerre játszották fel, nem bíbelődve a mai számítógépes technika kínálta „varázslatos” lehetőségekkel. Az egyszerű, eljátszható játékuknak köszönhetően szinte egy az egyben hallhatjuk a számokat a koncertjeiken, ugyan úgy, ahogyan rögzítették azokat a CD-re.
A lemez igazi meglepetése Little G. Weevil szereplése. „Mikor megkerestük Gábort az ötletünkkel, vagyis, hogy írtunk neki egy számot, amit szeretnénk, hogy Ő énekelne el a lemezen, akkor Ő boldogan elvállata a felkérést. Tamás korábbi zenekarának a Spodeeodeenak egykori énekes gitáros frontembere a zenekar 2003as megszűnése után is többször dolgozott már Tamás, más-más produkcióiban, úgy-hogy nem éreztük felkérésünket a mostani sikerei kihasználásának. A szám Olivér által írt szövegébe Gábor ugyan rendesen belenyúlt, amin nem is csodálkoztunk, hiszen az Ő tradicionális műfaja nehezen viseli el az idegen stilisztikai elemeket. Szerintünk jót tett neki, így lett igazán izgalmas dal belőle. Nagyon jó volt vele a közös munka, ami a szám hallgatása közben remélhetőleg a közönségnek is át fog jönni”- meséli Horváth János.A zenekar budapesti lemezbemutató koncertjének időpontja 2015. március 14. Eötvös utca 10 Közösségi Házban lesz (VI. ker. Eötvös u.10.)