A Tárkány Művek új lemeze a napokban a Dalok.hu-n látta a napvilágot. Most hallhattok róla egy dalt egy olyan videó kíséretében, amelynek a Dalok.hu-n van a premierje.
"Szeretünk utcákat és tereket és művelődési házakat elnevezni elhunyt költőinkről, verseiket betesszük a kötelezők közé, csak éppen arra nem igen figyelünk, mit is mondtak nekünk, és lehetőleg semmit sem fogadunk meg belőle. Sőt, olybá tűnik, mintha ez a szentimentális tisztelgés csak arra szolgál, hogy elfedjen valamit, valami kínosat, valami irritálót. Ezért nem nem tud elévülni a költészetük - mert semmi sem változott, semmit sem változtunk. Ady Endrére igaz ez talán leginkább, akinek magyarságversei sajnos ma is naprakészek, hiszen megátalkodottan ragaszkodunk dédelgetett téveszméinkhez. "Ki magyar tájon nagy sorsra vágyik, rokkanva ér el az éjszakáig." Ezt érzed inkább magadénak, vagy emezt? "Rokkanjon más is, pusztuljon más is." És aki meglátja ebben az évszázados, pártokon és politikai rendszereken túlnyúló távlatot, mi ötlik a szemébe? Miért mocsaras ez a magyar róna? Miért vagyunk rokkantak halma? Miért élünk a nagy éjszakában?"
