Igazi kocsmazenekar volt. Később a Heaven Streethez hasonlóan felfedezték a magyar nyelvet, mint önkifejező eszközt, és azóta nincs megállás.
Nagyon kevés olyan zenekar van ma, aki ennyire népszerű, még mindig hiteles és jó. Az új lemez nem erőlködik, nem próbál slágereket produkálni, önmagát adja. Az érzékszerveiket még nyitva tartó negyvenes férfiak életérzése. Az album egyértelműen Kiss Tibi versei köré épül. Igen, ezek versek, formájukat tekintve is, és néha talán jobb is lenne először olvasva befogadni őket – a rájuk épülő zenei kavalkád elvonja a figyelmet. De ez a kavalkád nem rossz egyáltalán! Jót tett a zenekar hangzásának Dodi Kaoss Padja és az elrugaszkodás a hagyományos hangszereléstől. Ugyanakkor túlságosan is egy szintre van keverve minden, a finom és a durva részek talán nagyobb dinamikát érdemelnének.
Karácsonyi érzésünk támad sok dal hallatán, pedig nincs a lemezen karácsonyi dal. A Quimbyből áradó bölcsesség és megnyugvás lehet az, amit érzünk. De nem nyugdíjas zene ez egyáltalán. A Kivándorló Blues elég konkrét, az Állatok a legelőn pedig egy fergeteges rockendroll:
Azt mondják, hogy nem egy tánc a rockandroll.
Engedd ki a szellemet a palackból!
Ahelyett, hogy olvasnád a híreket,
Gyere inkább szerezz egy kis hírnevet!
Rajta!