Dalok.hu: Nyilatkoztad, hogy ez a lemez zeneileg visszatérés a zenekar korai időszakához. Mit hordozott az az időszak, miért fontos visszanyúlni hozzá?
Grandpierre Attila: Édesapám, Grandpierre K. Endre az emberiség mágikus világkorszakával, az Aranykorral foglalkozott egész életében. Nem csoda, hogy kora gyermekkoromtól a zene mágikus erejének bűvkörében éltem. Tizenéves koromtól kezdve sokszor törtek ki belőlem különös, soha nem hallott, keleties varázsú zenék. Tudtam, hogy létezik igazi zene, ami egészen rendkívüli, és igaz, mert a Világegyetemből, a Mindenség csodateremtő erejéből fakad. Nem csoda, hogy a korai VHK azt kereste, hogyan fogalmazhatná meg a zene kozmikus varázserejét, hogyan fejezhetné ki a zenével a Világegyetem mágikus teremtőerejét. Az ókori Kínában megőrződött hun filozófia szerint a zene a Mennyek ajándéka, alapelvei a világmindenség törvényeiből adódnak és rendkívüli erővel képes hatni az emberekre. A VHK első korszakában, a hetvenes évek második felében, a nyolcvanas években valósággal kitörtek belőlünk a forrongó őserők, és ezeken röpülve pillantottunk be egyre többször a Mindenség Nagykönyvébe is. Az így feltáruló világban rajzolódtak ki a „Ki vele, az Istenért!”, az „Élő Világegyetem”, az „Indulok”, majd a „Hunok csatája”, az „Aláírhatatlan történelem”, a „Halló Mindenség!”, az „Örökkévalóság”, a „Pótolhatatlan halhatatlanság”. Több számunk az új lemezről (a „Holdak Kelet felé”, a „Belső Világegyetem”) ilyen kozmikus zenei indíttatású, az „Élő Világegyetem” nyomdokain talán még messzebb röpül a végtelen Világmindenségbe, életszerű, drámai folyamatban valósággal filmszerűen, látomásokban bomlanak ki a jelenetek előttünk. A „Kézfogás” pedig maga az érintetlen Természet alkotása, rajta az átélés varázsa. Teljesen szabad zeneteremtés révén született, ritka csodaként, első három lemezünkön talán nincs is párja. Sokak számára mégis ez a leg-VHK-sabb zenélési mód! Boli is így gondolta, és ez a „Kézfogás” elsősorban Boli emlékét őrzi.
Dalok.hu: A lemez énekanyaga dallamos és szövegcentrikus, ez korábban nem volt jellemző a zenekarra. Dalszerző lettél?
Grandpierre Attila: Jó kérdés! Mutatja, mennyire nem lehet a VHK-t beskatulyázni! Hiszen a korai VHK olyan számai, mint például az 1982-ben született „Mi történt” kimondottan dallamos, de az 1988-as „Élő Világegyetem”-ben is lényegesek a dallamos részek. Olyan korai alapszámaink, mint a „Hunok csatája”, a „Halló, Mindenség”, szintén kifejezetten dallamosak! A szöveg pedig éppen a korai korszakunkból származó „Pótolhatatlan halhatatlanság”-ban került a központba, az új lemez első száma pedig kifejezetten zene-központú, szöveg egyáltalán nincs is benne. Igaz, a többi számnak van szövege, nem is akármilyen, de a szövegek a VHK-ban mindig lényegesek voltak, a zenével egybeforrva magát a zenét mondták el szóban, tehát ugyanolyan fontosak, mint a zene. És hogy most lettem dalszerző? Akkor a „Halló, Mindenség”, az „Aláírhatatlan történelem” és társaik micsodák, talán próza-kísérletek? Sokak szerint ezek a VHK legnagyobb dalai közé tartoznak, és éppen a korai korszakunkból származnak. Szerintem nem a dallamosság vagy a szöveg a VHK lényege. Igaz, hogy mindkettő mindig fontos volt, de mindezeknél jobban felhívja magára a figyelmet az az egyedülálló zeneértelmezés, amely a világértelmezéssel rokon, amely a világ-értelmezésemből fakad. Zenefelfogásomban a zene képes számunkra olyan életélménnyé válni, amelynek révén teljesebben felfedezhetjük életünket és a Világmindenség lelki-szellemi titkait, az Örökkévalóság Nagykönyvében foglalt örökérvényű érzéseket. Dallamot vagy szöveget előre is meg lehet írni. De ha a zene eleven világfeltárás, akkor nem a dallamosság vagy a szövegközpontúság irányít, hanem maga az elme teljes érzékelése, amelyben az elme minden képességét mozgósítva a szédítő kozmikus távlatok között a zenén röpülve tájékozódik, alkot és gyújtja ki a világtörvényeket, eleveníti meg a csillagvilágot betöltő örök érzéseket a belülről felcsapó érzés lángjának fényében.
Dalok.hu: A szövegekhez íródik a zene vagy fordítva, esetleg egyszerre születik a mind a kettő? Miben más a VHK-féle zeneszerzés, mint egy „hagyományos” rock zenekaré?
Grandpierre Attila: Igen, a VHK esetében ez az igazi kérdés, erről van szó! Rendszerint a belső érzékeléssel kezdődik az egész, egy hang megrezdül, megrezdít valamit, fordulsz utána, látsz egy lángot, egy vonzást érzel, nem tudsz semmit, röpülsz a vonzás után, azután, ami tetszik, röpülsz, amerre visz, vagyis tetszés szerint röpülsz, a tetszés irányít, és így szabad vagy, s arra röpülsz, amerre legjobban tetszik, és így fedezel fel olyan hangulatokat, így fedezel fel belső látásoddal olyan belső tájakat, világokat, amelyek a lényed legmélyén rejlő kozmikus irányítóerőktől ösztönösen kapják céljukat, megfogalmazódó mondanivalójukat, világraszóló élmény-erejüket. Ez a mondanivaló vezeti a spontán születő zene egész szerveződését, ezt a mondanivalót érzékeljük ösztönösen mindannyian és ez hangolja össze a zenekart sokkal jobban, mintha évekig gyakoroltuk volna össze az adott zeneművet, mert az egész zenekar egyetlen élő egész ilyenkor. És miután az érzékelés zenélés általi felszabadulása révén röpülsz éppen megfogalmazódó életedben, ez a belső erő röpíti s tölti fel üzemanyaggal a zenét magát, és így folyton a zene kezdeményez, a zene teremt és a zene láttat, és én azt fogalmazom meg a szavakkal, amit látok, amit érzek, vagyis együtt érzékelek az eleven zenével, és ugyanebből az élményből születik a szöveg, nem egyszer a zene születése közben a színpadon. A mi zeneszerzésünk talán abban különbözik a többiekétől, hogy mi tudjuk, hogy él az igazi világ, és itt lélegzik körülöttünk, csak észre kell venni, de ahhoz, hogy észrevegyük, nekünk kell kigyújtanunk a zene lángját, vagyis arra kell figyelnünk, hogyan zenéljünk, hogyan zenéljünk ahhoz, hogy az igazi világ beköltözzön a kezünkbe, a szervezetünkbe, hogy átvegye az irányítást, és ezért merünk az Ismeretlenbe ugrani egyszerre hatan, mert tudjuk, hogy egymást tartjuk fenn, ahogy a lemez borítója is mutatja. Élet- és zene-éhesen, és ettől merészen ugrunk a teljes ismeretlenbe, kockáztatunk, és éppen ezzel a kockáztatással, minden megszokásból kilépésünkkel tesszük lehetővé, hogy maga az élő valóság költözzön be az éppen zeneteremtésen munkálkodó ujjaink alá, éneklésre formálódó hangszálainkon.
Dalok.hu: Egy magyar népdal feldolgozásnak hangzó szám is hallható a lemezen. Összemosódnak a határok a Vágtázó Csodaszarvas és a Halottkémek között?
Grandpierre Attila: Hát lehetséges lenne, hogy a Vágtázó Csodaszarvas hat éves tevékenysége ennyire elhomályosítsa a VHK kezdettől meglevő népzenei vonalát? Csak azért, mert a Csodaszarvas valóban közelebb áll a népzenéhez, mint a VHK? De hát hogyan lehet figyelmen kívül hagyni a VHK egyik fő pillérét, az ősi népzenei világot, a népzenéből eredő indíttatást és dallamokat? A VHK zenéje mindig a népzene eredeti indíttatásából, a világösztönből tör elő, a világ ösztönös önkifejezésre irányuló vágyából, az örök kozmikus világból. A kozmikus világ zenéje az örök emberi értékek zenéje, az igazi, elemi erejű, lenyűgöző szépségű, ősi, mágikus népzene. Időtlen időkig csak ilyen mágikus népzene csendült fel a Földön. A népzene az első emberiség zenéje, a természetes zene, a világ eleven teremtőereje. Az emberiség zenéje csak egy-két ezer éve fordult el a kozmikus, a természeti világtól, s került egyre inkább a mesterséges, társadalmi erők uralma alá. A VHK éppúgy él a népzene, a Világmindenség örök erőforrásával, mint a Vágtázó Csodaszarvas. A VHK éppúgy ezzel a kozmikus varázserővel zenél, mint a VCSSZ. Az „Élet ünnepe” és a „Hun testvériség” éppúgy a népzenéből merítenek, mint a „Tárulj világ” a VHK első lemezéről, vagy a „Hunok csatája”. Magyar népdalból erednek a VHK olyan számai, mint a „Másféle táj”, a „Régi magyar tánc”, a „Valaha ringó táj”, a „Miénk a világ!”, az „Éden-idéző”, az „Őseimmel”, a „Naptánc”, eurázsiai népdalból a „Halló, Mindenség!”, a „Verőfény”, az „Ég és Föld ünnepe”, az „Emberiség”, rokon az ősi eurázsiai népzenével az „Aláírhatatlan történelem”, a „Tündérlány”, a „Lélekimádás”, a „Táltoscsillag”. A VHK kezdettől fogva kitör a XX-XXI. század szellemi látóhatárából, kitör a végtelen szabadba, találkozik a népzenével, találkozik a világteremtő, életröpítő, elme-nyitogató erőkkel, és itt érzi igazán elemében magát.
Dalok.hu: Szövegeidben és a lemezborítón együtt szerepelnek az ősi univerzum és az ősmagyar attribútumok. Mi a közös bennük?
Grandpierre Attila: A VHK zenéje a természetes szemléletből fakad. Az élet, az örök értékeket éltető zene és a Világegyetem mind a Természet teremtőerőinek közvetlen megnyilatkozásai. A modern, fogyasztói társadalom élesen elkanyarodott a természetes szemlélettől, elidegenítve az embert önmagától, az élettől, a Természettől. Az ősi szemléletben a tudomány és a vallás sem vált el egymástól: közvetlenül érzékeltük a világ zsongató varázserejét, személyes kisugárzását, hangulatát, emberi érzéseit. A magyarság múltja az emberiség ősmúltjába nyúlik vissza, őrzi a Természettel egybeforrott életfelfogást. Az ősi magyar jelképekben nem a ma élettelennek felfogott csillagok, hanem az ősi időkben szellemerőktől, kozmikus életerőtől ragyogó csillagvilág varázslatos arca jelenik meg, a világ belső, emberi arca, amit nem a szemünkkel, hanem belső érzéseinkkel, értelmünkkel, sejtelmeinkkel érzékelünk – ezért ilyen az új lemezünk borítója is. Zenélés közben érzékelek, s amikor beleélem magam az átélés erejétől feltáruló világokba, megtörténik a varázslat, látomásszerűen jönnek felém a képek, és ahogy jönnek az újabb és újabb koncertek, egyre mélyebben és egyre kitörölhetetlenebbül tárul fel előttem a zenében élő világ valósága, a csillagvilág mélyén ragyogó belső világ.
Dalok.hu: December 21-én lesz a lemezbemutató, biztosan nem véletlenül. Szerinted mi fog történni ezen a napon a földön?
Grandpierre Attila: Ezen a sorsfordító napon, amely a téli napforduló napja, az ősi Karácsony ünnepe, újjászületik a Nap, újjászületik a Világegyetem, felsejlik a rég felejtett, végtelen szabadság, az Ember és a Mindenség egymásra találása. Megteszünk mindent azért, hogy a Nappal, a Világmindenséggel együtt az emberiség is újjászülessen, visszanyerje igazi képességeit. Minket azért hívtak a Világvége Fesztiválra, hogy gondoskodjunk a világ életerejének újjászületéséről, arról, hogy minden előbb-utóbb visszatérjen természetes helyére a világrendben. Mi magunk is arra készülünk, hogy ott a helyszínen újjászületünk, megmártózunk az örök élet vizében, a zene kozmikus varázserejében, belevetjük magunkat az égig lobogó tüzekbe.
Dalok.hu: Mire számíthatnak a rajongóitok a közeljövőben?
Grandpierre Attila: December 6-án a „Fábry” című tévé-műsorban szerepel a zenekar. Az új CD a jövő héten jelenik meg, és egy finn lemezcég kiadásában hamarosan bakeliten is napvilágot lát. December 21-én a „Veled haraptat csillagot!” című lemezünket mutatjuk be a Petőfi Csarnokban. Májusra pedig egy európai turnét tervezünk, amelynek során Oroszországban is bemutatkozik a VHK.
