„Kamaszkoromban kaptam egy kazettát,az egyik oldalán Natalie Cole, másikon Gadó Gábor. Akkoriban Gadó Gábor zenéje érthetetlen volt nekem, ezért egy ceruzával tekertem vissza a szalagot mindig Natalie Cole-ra”
Dalok.hu: Tizenhárom évesen egy felnőtt énekkórusba nyertél felvételt. Hogy sikerült?
Vörös Nikolett: Katolikus családban nőttem fel, kislányként a templomi ifjúsági énekkarban énekeltem. Gyakran én kaptam a szólókat, gyakorlatilag ezek voltak az első szerepléseim.
Egyszer meghallott a vegyes kar vezetője, aki egyébként a városi zeneiskola igazgatója volt. Ő javasolta csatlakozzak a kórusához. (Ebben a kórusban énekelt egyébként Édesanyám is fiatal korában.) Nagyon nagy tapasztalat volt, sokat tanultam, és hihetetlen zenei élményeket szereztem általa. Soha nem felejtem el, amikor Mozart Requiem-ét adtuk elő. Három vegyes kar, és két szimfonikus zenekar volt egyszerre a színpadon. Gondolhatod milyen hangzás volt, leírhatatlan milyen érzés részese lenni egy ilyen monumentális zenei előadásnak, s mindezt 13 évesen. Soha nem felejtem el…azóta is kívülről fújom az egész művet.
Dalok.hu: Mikor talált meg téged a jazz? Milyen zenéket hallgatsz ezenkívül?
Vörös Nikolett: Zeneszerető család a miénk, állandóan szólt otthon valami, vagy ha nem, akkor mi énekeltünk. A jazz zenével azonban később találkoztam. Szüleim sosem hallgattak jazz-t, így azt sem tudtam mi fán terem. 17 évesen ismerkedtem meg első szerelmemmel, zongorista srác volt. Ő nyomta a kezembe az első jazz kazimat, az egyik oldalán Natalie Cole, másikon Gadó Gábor muzsikált. Bevallom, akkoriban Gadó Gábor zenéje még kicsit érthetetlen volt nekem, ezért egy ceruzával (hogy spóroljak az energiával) tekertem vissza a szalagot mindig Natalie Cole-ra. Manapság már nagyon sokféle zenét hallgatok, de a fő vonal egyértelműen a jazz. Nagyon szeretem a klasszikus zenét, illetve a népzenét, világzenét.
Dalok.hu: Mit adtak neked a zenei tanulmányok? Van, amit esetleg elvettek?
Vörös Nikolett: Sok iskolát végig jártam, szerencsésnek mondhatom magam, mert alkalmam volt a szakma legjobbjaitól tanulni. Sajnos itthon kicsit „mostoha gyermekként” kezelik a jazz tanszakokat, kevés támogatást kapnak az iskolák, és ez érződik néha az egész rendszeren. Úgy érzem kellett a suli után 1-2 év, amíg letisztultak a dolgok bennem, és igazán megéreztem azt a plusszt, amit egy Zeneművészeti Egyetem elvégzése jelent. A gyakorlati és technikai tudáson kívül, a legfontosabb amit megtanultam ez idő alatt, hogy olyan zenét kell játsszak, ami igazán a szívemből szól, ami én vagyok, és amiben hiszek. A közönségnek csak azt tudom átadni, amit magam is szívből elhiszek.
Dalok.hu: 2005 létezik a Vörös Niki Quartet. Mesélj a zenekarról.
Vörös Nikolett: Zongorista bátyámmal, Lacival kb. egy időben kezdtünk el jazz-t tanulni, így nem volt kérdés, hogy együtt alapítunk zenekart. Olyan igazi „tesós”, „legjobb-barátos” kapcsolat a miénk, jól megértjük egymást a színpadon és a próbákon is. Kezdetben Szalay Tomi bőgőzött velünk, együtt ismerkedtünk a színpaddal, tanultunk meg színpadon létezni, játszani, alkotni. A tanuló éveink voltak ezek, és örülök, hogy sok fellépési lehetőséget kapott már akkoriban is a zenekar, hiszen így lehet a legtöbbet tanulni.
Az egyetem utolsó évében volt lehetőségünk együtt dolgozni Péterfi Ati basszusgitárossal a diploma zenekaromban, ez idő alatt kiderült, hogy zenei elképzeléseink, gondolkozásunk nagyon hasonló. A VNQ jelenlegi felállása Jeszenszky György dobossal vált teljessé, aki hatalmas rutinjával, egyedi, karakteres játékával új utakat, lehetőségeket ad a zenekarnak, az együttes megszólalásában.
Szeretünk együtt dolgozni, jó hangulatban telnek a koncertek, és a próbák is. Úgy érzem az elmúlt évek közös munkájának gyümölcse a napokban megjelenő debütáló lemezem is, amiért irtó hálás vagyok nekik. Segítettek megvalósítani mindazt, amit kerestem, amiért küzdöttem, tanultam eddigi életem során. Egy hosszú út vége, és egy újabb hosszú út kezdete ez a lemez azt hiszem…
Dalok.hu: Hogyan történt, hogy a debütáló lemezed összes dala egy zeneszerzőtől van?
Vörös Nikolett: Ez egy érdekes történet. Gyakorlatilag a dalok találtak rám.
Évekig keresgéltem milyen zenét szeretnék játszani, mi az, ami igazán belőlem szól. Sok dalt kellett énekelnünk a suliban, elég nagy repertoárral rendelkezem. Valahogy a swing világában mégsem éreztem magam igazán jól. Voltak azonban kedvenceim, volt pár olyan dal, amit ha elénekeltem énekórán, külön kiemelték a tanáraim, hogy „ ez nagyon szép volt”.
Amikor később utána néztem ezeknek, kiderült, hogy mind Michel Legrand szerzeményei. Ekkoriban történt, hogy Laci (bátyám) valamilyen internetes jazz rádióban meghallott egy dalt, amiről azonnal én jutottam eszébe, felhívott, rákerestünk a dalra. Kiderült, hogy ez is Legrand dal. Ekkor már nem volt kérdés merre tovább…
Gyermekkoromban imádtam a táncdalokat, Édesanyám állandóan ezeket hallgatta, 10 évesen fújtam kívülről az összes Kovács Kati, Cserháti, és egyéb dalokat. Mély gyökerek ezek egy zenész életében. A Legrand dalok valahol a táncdal és a jazz határán mozognak, úgy érzem, és általuk tudom ötvözni a gyökereimet a jazz–zel.
Sokszor évekig keresünk valamit, és amikor rá találunk, azt érezzük „de hiszen ez itt élt bennünk, végig velünk volt”. Így voltam Legrand dalaival, úgy éreztem, ismerem mindet, a szívemből szólnak, ki tudom általuk fejezni önmagam. A legfontosabb, hogy meg tudtam valósítani bennük a zenei gondolataimat anélkül, hogy kifordítottam volna önmagukból a dalokat.
Csodálatos egymásra találás volt, izgalmas munka.
Dalok.hu: Tervek?
Vörös Nikolett: A nagy tervek szövögetése nem az én műfajom, mindig csak picit nézek előre, inkább a mából próbálom kihozni a maximumot. Ezért elsődlegesen most erre a lemezre koncentrálok.
Szeretném bemutatni, koncertezni itthon és külföldön egyaránt. Örülnék, ha minél több emberhez eljutna a zenénk.
Jövő héten lesz az első ilyen külföldi állomás, ahol ezt az anyagot játsszuk, Bambergben egy jazz fesztiválon. Izgatottan várom, hogyan fogja fogadni a német közönség a zenénket, remélem sikerünk lesz!
Természetesen bízom benne, hogy a jövőben lesz még miről énekelnem, lesznek újabb és újabb gondolataim, amit ugyanilyen lelkesedéssel szeretnék majd megosztani a közönséggel.
