Dalok.hu: A zenei érdeklődésed széles, de mégis leginkább jazz zenésznek lehet téged nevezni. Mit jelent számodra a jazz?
Kaltenecker Zsolt: Ritmikus, improvizatív zenét, amiben megvan az ember lehetősége arra, hogy kompromisszumok nélkül, maximálisan kifejezze magát. Semmiképp sem jelenti viszont azt, hogy akadémikus módon kizárólag régebbi jazzstílusok dallamait, ritmusvilágát használjam. Ehelyett saját improvizatív zenei nyelv kialakítására törekszem, amin persze ott a nyoma a nagy példaképeknek, mégis van benne valami megismételhetetlenül eredeti.
Dalok.hu: Zenédben pszichedelikus rock, nu-jazz, new age elemeket is használtál már. Milyen zenei irányzatok vannak hatással rád most?
K.Zs.: A klasszikus zene mindenek felett: a kedvenceim Mozart, Couperin, J. S. Bach, C. P. E. Bach, Scarlatti, Brahms, Messiaen, Prokofjev és két zongorista: Gould és Richter. A jazzisták közül John Scofield, Nguyen Le, Larry Goldings, Keith Jarrett, Bugge Wesseltoft és Jonas Hellborg érdekel mostanában leginkább. A popzenében a Radiohead, Peter Gabriel, a Beatles és Björk inspirál a legjobban.
Dalok.hu: Hogyan vezetett a Camino de Santiago zarándokút arra a döntése, hogy csak elektronikus hangszereken játssz? Milyennek érzed a szintetizátort a zongorához képest? Sokan mondják, hogy az elektronikus hangszereknek nincs lelke.
K.Zs.: Ez hosszú folyamat volt, ami úgy kezdődött, hogy akusztikus zongora hiányában sokszor mindenfelé digitális zongorákon kellett játszanom. Kicsit bele is untam a zongorahangba, és elkezdtem érdeklődni egyéb billentyűs hangszerek iránt. Leginkább a modellezésen (tehát NEM sampling-en) alapuló hangszerek fogtak meg, ezeken belül a Nord Lead 3 és a Nord Modular G2. A Camino-n rengeteg időm volt gondolkozni, és úgy jöttem haza, hogy valami egészen mást akarok csinálni, mint eddig. Szakítani akartam az eddigi improvizációs stílusommal, a zongorával, a szokásos trió hangszereléssel, mindennel. Így azt találtam ki, hogy a triómban kizárólag a két Nord szintetizátort fogom használni, de úgy, hogy egy Roland AX-7-tel (igen, az a fehér nyakba akasztható midi kontroller) vezérelem őket. Mondanom sem kell, hogy majdnem mindenki (különösen a zenészek) hülyének nézett emiatt, senki sem fogta fel igazán a dolog lényegét, a konvenciók elleni lázadást. Így született az Alchimia című lemez. Mivel ez volt az első ilyen jellegű próbálkozásom, a zongora expresszivitását csak egy-két számban sikerült utolérnem, de nem is ez volt az elsődleges célom.
Ami a zongora kontra szintetizátor vitát illeti, az a véleményem, hogy pl. a Nord Modular G2 szintetizátoron fizikai modellezéssel létrehozott hangszíneknek vagy inkább virtuális hangszereknek lehet ugyanúgy lelkük, mint egy akusztikus hangszernek.
Dalok.hu: Két albumod is megjelent 2007-ben. Az Impossible c. szóló albumon tulajdonképpen egy szintetizátor hangszín szól végig. Miért?
K.Zs.: Tulajdonképpen részben meg is válaszoltam ezt a fentiekben. A G2-n általam létrehozott CLAVITAR nevű virtuális hangszer ötvözi a klavikord, a csembaló és az akusztikus gitár tulajdonságait. Annyira kifejezőnek találtam ezt a hangszert és annyira inspirált, hogy végül úgy döntöttem, hogy csinálok egy teljes lemezt kizárólag ezzel. Túl azon, hogy szerintem ez a lemez z eddigi legszemélyesebb, legeredetibb és legtöbb szellemi tartalommal bíró felvételem, azt is bizonyítja, hogy a G2-n lehet ugyanúgy játszani mint egy akusztikus hangszeren.
Dalok.hu: A Winter’s tale a másik, 2007-ben megjelent albumod, ahol újra a Trióval dolgozol együtt. Itt hagyományos jazzt játszol. Ez visszatérés a gyökerekhez vagy következő lépcsőfok?
K.Zs.: Mindkettő. A lényeg - és ebben különbözik a korábbi zongorás triólemezeimtől - hogy egyszerre vannak jelen a mainstream jazz és a nu-jazz bizonyos elemei. Úgy érzem, a nyilvánvaló eklektika ellenére elég egységes az anyag. Nem akartam semmit ezzel a lemezzel. Különösen nem megfelelni. Szeretjük játszani ezeket a számokat, egyfajta jó értelemben vett örömzene ez. Talán ezért is sikerült az egészet 3 óra alatt felvenni.
Dalok.hu: Hova tovább?
K.Zs.: Egy biztos: nyáron a kedvesemmel végig szeretnénk járni a Camino del Norte-t. Ez kb. ugyanolyan hosszú, mint a hagyományos Camino Frances, amin 2003-ban voltunk, csak északabbra megy azzal párhuzamosan, a tengerpartot is érintve időnként. Zeneileg még nincs új ötletem, de mire visszajövünk, biztosan lesz rengeteg!
Az albumok megvásárolhatóak a https://www.dalok.hu/kalteneckertrio és https://www.dalok.hu/kalteneckerzsolt oldalon.
Az albumok megvásárolhatóak a https://www.dalok.hu/kalteneckertrio és https://www.dalok.hu/kalteneckerzsolt oldalon.
