'Érdekes zene kíváncsi embereknek'. Stílus helyett értékrend meghatározás. A Trottel Records 1992-ben indult a független lemezkiadóként, elsők között ezen a terepen. Az első kiadványt (Trottel: The Same Story Goes On CD/MK) azóta közel 100 másik követte. A kiadó azóta a kísérleti, kortárs, progresszív, folk, punk, alternatív és világzenei albumok mellett könyvkiadásba is belekezdett (Todd Williams „Ti, Magyarok, feketeszemmel”) és a nevéhez kötődik a tavaly megjelent 9 albumból álló Folkbeats magyar népzenei és világzenei kollekció is.
Az idén 20 éves kiadóról beszélgetünk Rupaszov Tamással, a Trottel zenekar és a kiadó alapítójával.
Dalok.hu: Miért csináltál kiadót 1992-ben?
Rupaszov Tamás: 1986 óta működtettük kis, szamizdat kiadónkat, ami a zenekar első demójait készítette, magyar zenekarok felvételeit terjesztette külföld fele, külföldiekét itthon. Nagy hatással volt rám az underground ’do it yourself’ kultúrája, úgyhogy nagy lelkesedéssel csináltuk. Valahogy evidencia volt, hogy az ember menedzseli saját magát. Na, nem mintha az állami cég, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalt érdeklődött volna a hasonló zenekarok iránt, de az igazat megvallva mi meg nagy ívben le is szartuk. Aztán a rendszerváltás után, mikor megjelentek az első lemezeink külföldön, és az itthoni dolgaink is kinőtték magukat, el kellett kezdeni hivatalosan működni. Ráadásul maga a zenélés, mint olyan, nem annyira izgatott, mint inkább az egész tevékenység, a zene megírásától a koncertezésen át, a szervezés, kiadás stb. Így van ez a mai napig.
Dalok.hu: Hogy ment a cégbejegyzés és a könyvelés huszonéves punkként?
Rupaszov Tamás: Ó hát nagyon romantikusan. A cégbejegyzést amúgy is ügyvéd csinálta, viszont a TB-nél rossz sorba álltam be és több óra várakozás után derült ki, hogy be kell állnom megint egy új, ugyanolyan hosszú sorba, amitől totál kiakadtam és eldöntöttem, hogy egy másik alkalommal állom végig. Nos, ez a másik alkalom soha nem jött össze, mindig volt valami más teendő... Teltek múltak az évek, néha rettegésben, mivel a cég
nek nem volt TB. száma. Így ment ez a kilencvenes évek végéig, mire felhalmozódott már egy tetemes visszamenőleges adósság és kamatai annak rendje és módja szerint. Aztán egy szép napon vettem a bátorságot és bejelentkeztem a TB-hez és színt vallottam. A könyvelés is simán ment, 3 év után derült ki, hogy az első könyvelő még csak nem is érvényesíttette az APEH-ban a naplófőkönyvet, akkor üvöltöztek velem egy nagyot. De viszont mindezt már le merem írni, mivel minden olyan fehér és tiszta, mint egy jegesmedve, vagy fehér holló. A punk részéről annyit, hogy annak idején elhatároztam, hogy ha majd naaagy kiadó leszek, piros taréjjal megyek be az APEH-ba. Nos, ez elmaradt.
Dalok.hu: Milyen alapon választottál zenekarokat kiadásra?
Rupaszov Tamás: Nem szeretnék kiemelni kiadványokat, 90 megjelenés volt, sokat közülük nem azért csináltam, mert kedvencem volt az a zene, hanem csak egyszerűen szimpatikus volt az adott zenekar működése, máskor tetszett a zene, de később derült ki, hogy a zenekar kevésbé szimpatikus. Mindenesetre mindent megszépít az eltelt idő. Sok kiadványra vagyok büszke, természetesen kellett az, hogy beindítson egy-egy zene, de mondom, az emberi kapcsolatokat ugyanilyen fontosnak tartom. Egyébként meg, mint a saját lemezeimnél is, mindig az utolsó dolgok a kedvenceim. Jelen esetben a most megjelent Trottel DVD, ami a zenekar eddig első és egyetlen koncertfelvétele, ami az A38 koncert TV-ben lement anyaga kiegészítve azzal, ami nem került bele az adásba. Köszönet érte a Hajónak. Sosem gondoltam, hogy egyszer Trottel koncertfelvételt adok ki. Kiadóilag a tavaly megjelent Folkbeats népzenei és világzenei kollekció áll legközelebb hozzám, ami ugyan nem egy, hanem 9 album és izgalmas, sokszínű projekt volt, teli érdekességekkel.
Dalok.hu: Nemcsak kiadója, koncertszervezője és szállítója is vagy sok zenekarnak. Melyek voltak életed legemlékezetesebb turnéi?
Rupaszov Tamás: Az első Trottel turnék mindenképpen, mivel azok 2-3 hónapos utak voltak, teli romantikával, történésekkel és megannyi katasztrófahelyzettel. Aztán például a ColorStar 1999-es európai turnéja, amikor Farkas Zoli (dobos) meghúzta a derekát induláskor, és gyakorlatilag szervezőként minden városban több időt töltöttem vele a kórházakban, mint a koncerthelyeken. De képtelenség lenne körülbelül másfél millió kilométer sztorijait leírni egy ekkora interjúban, úgyhogy meg sem kísérlem.
Dalok.hu: Az utóbbi években a kiadás mellett más tevékenységekbe is fogtál – Zenélőtanya, Folkbeats… Mesélj róluk.
Rupaszov Tamás: Ezek mind olyan történetek, amikbe beleromantizálja magát az ember, elfogja a lelkesedés aztán nem tud magának megálljt parancsolni. A Folkbeats projektbe így rángatott bele Rácz Misi és Dobi Gabi, mivel kellett egy hivatalos szervezet. Én meg, mint mindig lelkes zenefelfedező, hagytam magam és most már többéves munkán vagyunk túl, számos megpróbáltatással egybekötve, de született jó sok jó kiadvány, zene, érdekes kapcsolatok, szóval örülök, hogy belekerültem. Hogy merre alakul a dolog, az most nem tudható, remélem a lemezsorozat és maga a Folkbeats is folytatódni fog. Ennek függvénye az amerikai partnerünk hatékonysága, ami hagy még kívánnivalót maga után. A Zenélő Tanya, ami egy ingyenes tanyafesztiválokra és zenei gyerektáborokra szakosodott kezdeményezésünk, jelenleg stagnál, mivel a projektet az EJI támogatta éveken át, és sajnos állambácsi elvágta ez a lehetőséget.
Dalok.hu: Hogyan ünnepled a 20 éves évfordulót?
Rupaszov Tamás: A 20 éves évforduló időszakában (október, november fordulója) Franciaországon keresztül Skóciába koncerteztünk, úgyhogy szerintem sikerült kellemesen és méltóképpen megünnepelni. Ha torta nem is volt, de volt megannyi frites, taboulez, chips, curry and onion rings
Dalok.hu: Tervek?
Rupaszov Tamás: Mindig vannak!:)
