Dalok.hu: Most jelent meg új lemezed, de eddig is látható voltál különböző metál bandákban. Mit érdemes tudni zenei múltadról?
Fellegi Ádám: Valóban az elmúlt majd’ 20 évet különböző hardcore/metál bandákban őrjöngtem végig. 1996-ban jelent meg az első hangzóanyagom az első vegytiszta hardcore zenét játszó bandámmal, azóta volt egy pár formáció, amelyek közül a legfontosabbak a Newborn, a The Idoru és a Bridge To Solace bolt, de dolgoztam Superbutt lemezen is például, vagy előfordultam olyan külföldi produkciókban is egyedüli magyarként, mint a Nothing Gold Can Stay (A), vagy a Paint The Town Red (D). Nem kell megijedni, nem a Ti zenei műveltségetek hiányos J, ezek ici-pici, underground bandák voltak, akik az online marketing helyett a turnézást részesítették előnyben. Turnézni egyébként még a Newbornnal kezdtünk az ezredforduló környékén, azóta számos országban számos koncertet adva a fent említett produkciókkal az elmúlt 15 évben.
Dalok.hu: Ennyi zúzda után hogy jut az ember eszébe, hogy hip-hop lemezt csináljon?!
Fellegi Ádám: Mert az ember szereti…JNézd, ahogy telnek-múlnak az évek, az ember változik, nyílik az olló (egy ideig, aztán egy idő után zárul vissza). Főleg ha az ember A ZENÉT szereti, nem pedig a zenei műfajt, amit éppen preferál. Nos, én a komolyzenétől kezdve a punkon keresztül a black metálig nagyjából minden műfajt kimaxoltam annak idején, mint minden normális megveszekedett zenefanatikus, roskadoztak a polcaim a különböző műfajok nemes vagy kevésbé nemes képviselőinek cuccaitól, egy idő után már csak jó zene, vagy rossz zene létezett a számomra.
Hip-hop-ot 1994 óta hallgatok, szóval ez sem volt újdonság, csak arra nem gondoltam, hogy egyszer megcsinálom a sajátomat. Viszont sokévnyi hasonló stílusban történő dalszerzés után az ember nem biztos, hogy akar „még egy ugyan olyat” csinálni, hacsak nem ebből él. Márpedig ezt nagyon kevesen mondhatják el magukról ugye… Szöveget soha nem írtam azelőtt, ez talán hallatszik is, de nem igazán törődöm vele, hiszen egyrészt ha az ember csinálja, akkor előbb-utóbb beérik, másrészt a zenémben nem a költői eszközök, csavarok, fifikák a mérvadók, hanem a közlendő információ.
Dalok.hu: Ezek szerint mindent te csinálsz egy személyben ebben a projektben?
Fellegi Ádám: Úgy van. Én szerzem a zenét, a szöveget, ha egy egész szimfonikus zenekart kell megszólaltatni, én válogatom a hangszereket, írom meg az összhangzatokat, illetve én vagyok a producer is. Így nem oszlik meg a felelősség sem, amit kirakok, az valóban én vagyok. Ehhez persze elengedhetetlen a megfelelő asszisztencia, azaz egy jó hangmérnök, aki türelmes, kitartó és tudja kezelni a pultot. Ezen a lemezen Práznek Tomival dolgoztunk a Riversound Productions stúdióban és mondhatom, nagyon kitett magáért. Majdnem 300 munkaórát raktunk bele ebbe a pár dalba, emberfeletti volt türelme és a kitartása! Többször nulláztam le kész felvételeket, mert nem tetszett eléggé, ő pedig általában csak fejbólintással nyugtázta a döntésemet. Ilyet azért nem találsz minden sarkon! J
Dalok.hu: Mesélj egy kicsit az új anyagról, a Harmadik Fejezetről!
Fellegi Ádám: Zeneileg minden megtalálható itt, az alapvető hip-hop jelleg mellett. Metál, hardcore, klasszikus, még ambient, meg akusztikus dolgok is történnek egyszerre. Egy nagy olvasztótégely az egész, tehát nem lehet kategorizálni. Tudom, hogy lesz nightwish pólós kedvelője és bőgatyás rapper kedvelője is. Ha valaki nyitott a mondanivalómra, az meg fogja hallgatni. Ez a lényeg. A közlendő, a tartalom. Megpróbálom új szemszögből vizsgálni az életünk visszásságait. Nem állok meg ott, hogy ez meg ez szar, nem működik, menjen a francba, hanem megpróbálok rámutatni az összefüggésekre és megoldást kínálni. A megoldás persze nem túl népszerű, hiszen sok ember akar változást, de senki nem hajlandó változtatni. Az én alapvető gondolatmenetem pedig ez. Változz és a világ változik körülötted! Mostanra elég egyértelművé vált, hogy társadalmunk berendezkedése és az alapvető intézményei elavultak, nem működnek. Legyen szó politikáról, vallásról, vagy akár a régi, berögzött étkezési szokásainkról. Nem fenntartható már sem az életmódunk, sem a gondolkodásmódunk. Gyökeres változtatásokra van szükség. Magunkban. Lecserélhetjük a hazug, korrupt politikusainkat, válthatunk bankot, vagy egyik kizsákmányoló munkahelyről elmehetünk a másikra. De hosszú távon ezek nem jelentenek megoldást. Nem hibáztathatjuk mindig a rendszert amiben élünk, hiszen az nem egy önálló entitás. Mi hoztuk létre. Attól a ponttól kezdve, hogy tükörbe tudunk nézni és azt mondani, hogy ÉN vagyok a felelős a saját életemért, el is indul egy új élet! Erről szól az IN LAK’ECH projekt. Akármennyi lemezt írtam, vagy fogok írni még, mindig is ez lesz az alapvető mondanivaló. Azt mondod, ez egy idő után uncsi? Szerintem pedig, ahogy az ember változik, fejlődik, tapasztal, úgy emelkednek ezek az alapvető gondolatok újabb és újabb magasságokba, azaz hiába beszélek minden lemezen ugyanarról, mindig más lesz az értelmezés szintje. Ez jelenti számomra a fejlődést, a változást. Ez az én blogom, amit a saját lelki fejlődésemről írok. Ha tetszik, örülök, ha nem, kezdd el a sajátodat írni!
