Kobzos Kiss Tamás monumentális vállalkozása, a Tinódi Sebestyén: Cronica (1554) feldolgozása egy hangzó történelmi univerzum, amelynek kapuján belépve a 16. század egyszer csak jelen idejűvé válik.
Az alapanyag Tinódi Lantos Sebestyén műve, a Cronica, amely 1554-ben jelent meg nyomtatásban. Ez a könyv nem regény és nem is klasszikus költészet. Sokkal inkább egy korai haditudósítás, versbe öntve. Tinódi a maga idejében afféle vándorló hírszolgáltató volt: végigjárta a végvárakat, beszélt katonákkal, túlélőkkel, és amit hallott, azt dallamba formálva adta tovább. A cél nem a művészi önkifejezés volt, hanem a hitelesség. A történelem itt nem távoli tananyag, hanem friss, poros, vérszagú jelen.
Ezt az anyagot emelte át hangzó formába Kobzos Kiss Tamás, méghozzá nem rövidített, modernizált kivonatként, hanem szinte teljes egészében. Az eredmény egy közel kilenc és fél órás zenei folyam, amely 29 tételen keresztül bontja ki a korszak eseményeit. Ez a terjedelem önmagában jelzi: itt nem „albumról” van szó a megszokott értelemben. Inkább egy hangzó krónikáról, amelyet nem egy ültő helyben fogyaszt az ember, hanem vissza-visszatér hozzá, mint egy vastag történelmi kötethez.
A zenei világ szándékosan puritán. Koboz, lant, egyszerű dallamívek, ismétlődő motívumok. Nincs modern hangszerelési bravúr, nincs dramatikus túlzás. Az előadás félúton mozog az ének és a recitálás között, mintha a szöveg elsődlegessége folyamatosan felülírná a zenei díszítést. Ez a minimalizmus azonban nem hiányérzetet kelt, hanem fókuszt teremt. A hallgató figyelme nem kalandozik el, hanem rátapad a történetekre: várak ostromára, hősök halálára, vereségekre és ritka győzelmekre.
A tételek önálló epizódokként is működnek. Egy-egy cím már önmagában narratívát hordoz: Eger ostroma, Buda elvesztése, egy kapitány halála. Ezek a darabok együtt egy széteső ország térképét rajzolják ki, ahol a történelem nem elvont folyamat, hanem személyes sorsok láncolata. A hallgató idővel észreveszi, hogy a repetitív dallamok szinte meditatív állapotba húzzák. A múlt nemcsak megérthetővé, hanem átélhetővé válik.
A lemez egyik legnagyobb erénye éppen ebben rejlik: nem próbál modern lenni. Nem akar kompromisszumot kötni a mai zenehallgatási szokásokkal. Ez elsőre kihívás lehet. Aki gyors váltásokhoz, azonnali refrénekhez szokott, annak ez a világ lassúnak, sőt idegennek tűnhet. De aki időt ad neki, az egy egészen másfajta zenei élményt kap. Itt a figyelem nem szétaprózódik, hanem elmélyül.
Kobzos Kiss Tamás munkája így egyszerre zenei és kulturális tett. Nemcsak előad, hanem közvetít. Híd a jelen és a múlt között, ahol a hang a kötőanyag. A Cronica feldolgozása emlékeztet arra, hogy a zene nem mindig szórakoztatás volt. Egykor információhordozó, emlékezetőrző és közösségi élmény is volt egyszerre.
A Dalok.hu terjesztésében megjelent albumot ITT töltheted le, ITT pedig megtalálod a streaming platformokon.
