Hallgatom a lemezt és mondom a feleségemnek: „Mókuci! Ő az a fickó, akinek a 70. szülinapját ünnepeltük tegnap.” Nem akarja elhinni. Szentül meg van győződve, hogy ebben a korban az embernek már nincs ilyen hangja. Pedig van!
A neve: Moldován Gyula. Az egyetlen aki elmondhatja magáról, „A Boeghoe én vagyok!”. És valóban! Közel három és fél évtized után mit sem kopott, sokkal inkább a tökéletességet megközelítővé csiszolódott muzsikát hallhattunk élőben október 15-én este a Pótkulcsban mi, akik összegyűltünk megünnepelni a magyar blues rock egyik ikonját.
Gyula Moldován
Fotó: Dessewffy Zsolt
Két órára újra megmártózhattunk abban a zenében, amit már napjainkra kihaltnak hittünk, s most mégis ereje teljében dübörgött. Ha nem egy romkocsmában lettünk volna, elkezdek aggódni, hogy ránk omlik a helység. A megjelentek a helyszínen megvásárolhatták a banda új, „Holnap?” című albumát, mely még a nyomda illatát viselte magán, s melynek anyaga képezte a műsor gerincét.
Gyula harminc esztendőt meghaladó pályafutását a zene iránti alázat, a maximális igényesség és a teljes üzleti sikertelenség jellemezte. Ez utóbbi nagyrészt köszönhető annak, hogy a média rendszerváltás előtti és utáni urai kevés kivételtől eltekintve teljes érdektelenséget mutattak. Nagy valószínűséggel nem akarták túlterhelni a célközönséget olyan mondanivalóval, ami esetleg gondolkodásra késztetheti. Nekik is köszönhetően a rock zene szép lassan az egykori elnyomottságuk legendájából élő, mára jobb sorsra érdemes veteránok játszóterévé vált. Pár kivételtől eltekintve nem születtek új, jelentős alkotások. A zenekar ebben a közegben mert tizenkilencre lapot húzni és másfél év leforgása alatt immár második albumával jelentkezett.
A „Holnap?” című korong lenyomata mindannak, ami a létező világot mozgatja. Sötétség-fény, kiábrándultság-remény, mély érzelmek-karcos kemény hangzás, összegzés-továbblépés. Folytonos vándorlás fény és sötétség között, melyek valahol a végtelenben találkoznak, addig is mozgásban tartják világunkat.
A lemez érdekessége, hogy a felvételek két különböző időben és helyen készültek több éves eltéréssel. Az utómunkánál ez jelentett némi problémát a hangzás egységesítésében, ezt azonban a dalok sorrendjének szerkesztésével többé-kevésbé orvosolták. Hogy ez mennyire sikerült képezheti vita tárgyát, ami nem baj, hiszen addig is beszélnek róla és hallgatják. Minden esetre a különböző időpontokban felvett dalok hangulata és hangzása így talán még jobban kihangsúlyozza a lemezt amúgy is meghatározó kettősséget. A magam részéről egy éjszakát agyaltam a kérdésen a zenét hallgatva, majd megállapodtam magammal, hogy jó ez így ahogy van.
Végezetül álljon itt a Boeghoe zenekar névsora:
Moldován Gyula - gitár, ének,
Nagy Zoltán -basszusgitár,
Váry Zoltán – dob.
A lemezen közreműködnek még: Darab István – gitár, Boros Péter – dob, Sáfár József - basszusgitár.
Írta: Dessewffy
Az albumot ITT tudod letölteni, veszteségmentes formátumban is.
