Itt belehallgathatsz és letöltheted az albumot.
Emlékszem, Ági első szóló lemeze, „Arany és kék szavakkal" című első szóló lemeze gyönyörű borítójával fogott meg először. Később láttam a népénekesnőt a Balkán Fanatik élén ugrálni, a Sziget Wanted színpadán is jól teljesített, nagy zaj közepette és 3000 ember előtt. Most itt a legújabb lemeze.
Amikor interjúvoltuk Nikola Parovot pár hónapja a Dalok-Galoppban, azt mondta, hogy mostanában nincs saját zenekara, Ágival játszik, Herczku Ági és Banda névvel. Az album zeneszerzője, hangszerelője, producere Nikola Parov, akivel Ágnes 1999 óta (a Magyar Állami Népi Együttes Naplegenda című nagyszabású táncestjének színpadra állítása óta) dolgozik. Eddigi közös albumaiknak (például: Volt nékem szeretőm, Megéred még) méltó folytatása a mostani, azzal az új hangszerelési lehetőséggel gazdagítva a korábbiakat, amit négy ifjú népzenész – Hegedűs Máté és Pálházi Bence (hegedű), Fekete Márton (brácsa), valamint Molnár Péter (nagybőgő) – tehetsége, tudása és mindenre nyitott gondolkodása inspirált.
A régi, összeszokott csapat (Herczku Ágnes, Nikola Parov, Födő Sándor) mellé egy éve „csapódott” a népzenész banda, és a sok-sok koncerten és élményekkel teli turnékon igazi kis közösség kovácsolódott össze. Nem véletlen, hogy Herczku Ágnes a Bandázom címet választotta az új albumuknak. A lemez a már megszokottan igényes borítóban kerül a polcokra, Bácsi Róbert László színes-hangulatos fotóival és Hannawati Raden finom grafikai munkájával. A lemezt – mint Herczku Ágnes legtöbb szólóalbumát – a Fonó Records adja ki.
Az albumon magyar népdalfeldolgozások mellett két bolgár és egy erdélyi cigány dal is helyet kapott. A lemez újabb érdekessége, hogy – Bartók kifejezésével élve – népdal-imitációkat is hordoz (pl.: Megfújtak azok a szelek; Ha szívemben szabad lennék), amelyek népzenei ihletettségű, de Nikola és Ágnes által szerzett dalok. Az albumon két vendég is „fújja a magáét”: Ávéd János szaxofonon, valamint Dresch „Dudás” Mihály a védjegyévé vált fuhun nevű hangszeren. A hol lírai, megindító, hol eszeveszett száguldásba átcsapó zenefolyamot Lackfi János verse így vezeti be a CD-könyvecske elején:
Falu végén kurta kocsma, ott mulat a falu rossza
Vagy inkább a Herczku Ági, a hold fénye rávilági…
Itt a huncut társaság – se nem kicsi se nem tág,
Pont jó nekik a világ,
A zsebükben hegedű, hej de nagyon keserű,
Fülük botja tárogató, a hajukban citeraszó.
Csúzlival a vonós kézben riogatnak kérem szépen,
Bezenélik a világot, ilyet nagyapám se látott…
Falu végén kurjongatva, Ágnes asszony mulat rajta,
A világűr neki hinta, szoknyáján Tejút a minta,
Ihajla-haj!
(Net 3/A/c Zsámbék (Pest) Lackfi János, 43 é.
Gyűjtő: 2014 Herczku Ágnes)
NIKOLA PAROV: PÁR SZÓ A ZENÉRŐL…
Semmi sem inspirál jobban egy zenész-producert mint a kihívás. Az átlag hallgató számára akartuk a népzenéhez való utat lerövidíteni, amikor a hangszerelés könnyedebb és „ismerősebb” módját választottuk. Ragyogó, nyitott fülű és elméjű zenészekkel, akiknek a technikai képességei és lexikális tudása kényelmes teret biztosított ahhoz, hogy zökkenőmentesen, félszavakból értve egymást készüljön el ez az album.
Örökös dilemma, hogy melyik út hatékonyabb a hagyományos zene továbbéltetéséhez: ha kompromisszumok nélkül tanuljuk meg az elérhető hagyományos zenét, és úgy is továbbítjuk, vagy a beavatatlanok számára hozzáférhetőbb környezetbe helyezzük, és így csepegtetjük, s keltjük fel az érdeklődésüket. Mindkét módszer jó, sőt, kijelenthetjük, hogy egyik a másik nélkül nem sokat ér. Bármelyik útra is keveredjünk, tudnunk kell, hogy az elmélyültség és alapos, évtizedes tanulmányozás semmiképp sem kerülhető meg. Ha népzenéről van szó, akkor a hitelesség nem csak szakmai, de lelkiismereti kérdés is.
Az elmúlt pár évszázad történelmi eseményeinek okán a Kárpát-medence és a kelet-európai régió kimeríthetetlen forrásává vált az egymást átfedő, egymásra támaszkodó illetve egymásból fejlődő dallamoknak, amelyek iránt múlhatatlan a kíváncsiság. Zeneileg szándékosan merítettünk nagyobbat, mint a magyar nyelvterület. Tettük ezt azért, hogy rámutassunk: a zene és a művészet szuverén, nem kér engedélyt, hogy átlépje sem a földrajzi, sem pedig a politikai határokat. Az úgy van és minden más csak elsuhan mellette.
