"Lakatos Zoltán vagyok. A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság állampolgáraként születtem 1987 április 15-én Topolyán, és azóta négy különböző országban éltem úgy, hogy nem költöztem sehova. Édesapám lévén a zene mindig is körülvett, tehát az sosem volt kérdés, hogy valamilyen formában egyszer majd közöm lesz a zenéhez, de rendezvényzenei körökben valahogy nem tudtam magam elképzelni sosem.
Köztudott tény, hogy a Balkán mindig is Európa lőporos hordója volt, és ez rányomja/nyomta a bélyegét az itt élő emberekre. Az állandó frusztráció, társadalmi igazságtalanságok, és az állandósult bizonytalanság szélsőségesebb zenei irányokba terelték az érdeklődésemet még az általános iskolás évek alatt. A punk-rock eszméje, életérzése volt az, amivel azonosulni tudtam. Ez volt az a szubkultúra, amely a határozott és kicsit sem flexibilis ideológiái mellett mégis a legbefogadóbbnak bizonyult.
Első középiskolás voltam, mikor az első pengetőre hasonlító valamit kiszabtam édesanyám műanyag virágcserepéből, hogy a kölcsönkért akusztikus gitárral valamit kezdeni tudjak.
A kétezres évek elején még digitális szakirodalom annyira nem állt rendelkezésemre, mint mostanság, ezért elkezdtem pengetgetni, ami a fülemnek tetszett. Különösebben senki sem foglakozott azzal, hogy gitárt fogtam a kezembe. Többnyire a „majd kinövi” mondat kísérte a kezdeti éveimet, amit általában még egy kiábrándult legyintés kísért az esetek többségében. Sosem akartam beállni a sorba. Sosem akartam azt zenélni, és azt írni, ami menő, és talán ezért volt az is, hogy mikor mindenki rockot akart játszani, akkor én punk-rockot, mikor mindenki metált, akkor én SKA-t, és mikor már az emberek zenei igénye annyira a minimum alá csökkent, hogy bárki lehetett „zenész”, akkor úgy voltam vele, hogy a sok tehetségtelen, mesterségesen kreált médiabohóc között én is nevezhetem magam akár még zeneszerzőnek is, és valamilyen szinten hivatalos útra terelem ezt a szenvedélyemet.
Az elhatározásom a lehető legrosszabb időzítéssel érkezett, mivel legújabb formációm (DESKAVAARY) 2019 júniusában próbált először. Hatalams lendülettel csapódtunk bele a nyárba, majd ugyanezzel a lendülettel a COVID-19 által épített falba, ami a közönség és a zenei világ közé emelkedett. A koncertmentes időszakot kihasználva először egy 3 dalos debütáló anyagot, majd egy 8 dalos lemez nótáit készítettük el. Összességében tehát eddigi terméke a zenekarnak 11 saját dal, és persze néhány átdolgozás, hogy a koncertek is szépen kikerekedjenek.
A klasszikus rockzenei formáció (két gitár, basszus gitár, dob, ének) lehetőségeit bővítettük ki hegedűvel és harmonikával, hogy ily módon megalkossuk az általunk „plank-punk”-nak nevezett műfajt, ami a punk-rock zene és a klasszikus hangszerek szerelemgyerekeként jött a világra, és dallamos, ritmikus hangzásával csábítja táncra az embereket.
A már említett 8 dalos hanganyagnak is rendhagyó megjelenést biztosítottunk. A „Salted caramel” névre keresztelt dalcsokor nem véletlen kapta ezt a nevet, ugyanis a dalokkal együtt jelenik meg egy kézműves pálinkakülönlegesség, amely sós karamellás ízvilágba helyezi a falusi gyümölcspárlatot."
A DESKAVAARY bemutatkozó anyaga a Dalok.hu jóvoltából kerül ki a napvilágra. ITT tudod letölteni, ITT pedig eléred az ismert zenei platformokon.
