A beszélgetést Lévai Balázs vezette, az ingyenes rendezvényt a Magyar Rockhírességek Csarnokában tartották meg június 7-én, ahol Nova megosztotta élete és karrierje történetét a nagyérdeművel. A beszélgetés kellemes, szinte már családias múltidézős hangulatban telt.
Novai Gábor mesélt arról, hogy hogyan talált a zenére középiskolai diákként, zenekari életről, és arról, hogy az együttesekben, milyen szerepet vállalt, továbbá mesélt a külföldi turnékról (a szovjet befolyás alatt álló keleti blokkban és a szabad nyugaton egyaránt), illetve a rendszerváltás környéki zavaros időkről, végül pedig a mára/ jelenre fókuszált.
Novai Gábor, nem rendelkezett zenei gyökerekkel, családja kertészetet vezetett és őt is hasonló pályára szánták. A zene teljesen véletlenül találta meg őt. Középiskolásként a kollégiumba menve meghallotta egy ablakból szólni a The Beatles-től a „Twist and Shout”-ot, ami egyből megragadta a figyelmét. Ez az élmény indította el zenei karrierje felé. Egy másik hasonlóan befolyásos pillanat Szörényi Leventéhez és a „Légy jó kicsit hozzám” című dalhoz kötődik. Otthon nem fogadták olyan szívesen Novai ötletét, miszerint Ő zenész szeretne lenni, ezzel megtörve a családi hagyományt. Apja egyszerűen csak „zenebonának” titulálta mindazt amit a fiát érdekelte.
Szárnypróbálgatásként még 1963-ban a „Vadóc” együttesben játszott, majd ezt gyorsan követte a „Rangers” a.k.a. „Corvina” 1966-ban. 1968-ban a Ki Mit Tud?-on második helyet szerezték meg az együttessel, az első helyet Fenyő Miklós és a „Hungária” vitték. A „Corvina” végét a katonai behívó jelentette Novainak.
Kiskatonaként Vácra került a híradós laktanyába, ahol egy fél év elteltével már engedték a felettesek a zenélést. Itt „Angyalbőrben” stílusú megoldásokkal sikerült hódolnia a szenvedélyének. A katonaság, a kemény kiképzés mellet, egyfajta alkotói szabadságot is biztosított Novainak, ugyanis a szolgálatot dalokkal megpakolva hagyta maga mögött.
’71-ben, leszerelés után, egyből az alakuló „Generál”-ban találta magát, ahol (szokás szerint) basszusgitáros volt. Ezt a ’71-es felállást „mosolygós” korszaknak, „mosolygós Generálként” emlegette. Az együttes a korszakhoz képest újat hozott a magyar zenei világba, a sok vokállal és rengeteg változatos hangszínnel.
A ’72-es Ki mit tud?-ot sikeresen megnyerték, jutalmul elmehettek egy Olaszországi nyaralásra. Novainak ez volt az első „nyugati” élménye. Olaszország kulturális gazdagsága és az egyén szabadsága teljesen elvarázsolta.
’73-től kezdődött a nemzetközi siker. A Szovjetunióban stadionokat töltöttek meg, Lengyelországban és az NDK-ban olya nimbuszuk volt, hogy német és angol nyelvű (a lengyel piacra) kislemezeket adtak ki. Hírnevük nyugatra is elért, így hívták meg a Generált Nyugat-Berlinbe és Hollandiába, Amszterdamba. Külfölditurnéjukról 1974-ben tértek vissza, ezzel magyarázta Novai azt, hogy a Generált nem említik első helyen az itthoni „nagyok” között, ugyanis az együttes nem volt jelen a kritikus időszakban. Magyarországon a Ki mit tud?-ot leszámítva majdnemhogy teljesen ismeretlenek voltak. Ezért új hangzással, új hazai közönséget kellett kialakítaniuk a meglévő külföldi és magyar rajongókat megtartva. Innen kezdődik a Generál funky korszaka, ami 1979-ig tartott a zenekar felbomlásáig, ami már korábban is érezhető volt a tagok folyamatos elszivárgásából.
Sipos Péter a Hungária oszlopos tagja 1979-ben disszidált, az ő helyére került (Szikora Robi segítségével) Novai Gábor, aki segített az együttes zenei megújulásában. Az első hónapokban csak próbáltak és keresték a zenekar új hangját, így találták meg a mai is híres rock ’n’ roll irányzatát a Hungáriának. A kiadókat, akiket megkerestek az új hangzással, mind elutasítók voltak, mondván, hogy ez nem új egyáltalán, sokkal inkább retro számba megy. Végül Novai a Generálból maradt utolsó erőforrásait beleölte a Hungáriába, hogy legalább esélyt kaphassanak egy fellépésre. Így mutathatták meg, hogy mit tudnak az Ifjúsági Parkban és prezentálhatták a régi-új „jampi” Hungáriát.
Novai visszaemlékezése szerinte ez volt a legintenzívebb sikere, amit igazából a „Limbó hintó” hozott el ismét a zenekarnak. Az együttes karrierjének végül egy nyugat-berlini incidensnek köszönhetően lett vége, ami hatására Novai és Fenyő közel 11 évig nem is beszéltek egymással.
A Hungária ’83-as feloszlásával Nova a Dolly Rollal és a "Vakáció" című bemutatkozó lemezükkel folytatta zenei pályafutását, ami hatalmas sikernek bizonyult. A Dolly Roll a rockon belül popot játszott, ami segítette azt, hogy ez legyen a „lemezeladások” korszaka Novai életében. Végül a basszusgitárosnak ott kellett hagynia az együttest ’89-ben, ugyanis nem csak zenészként szerepelt az együttes életében, hanem a háttérmunkálatokért is ő volt felelős. A zenélést és mindent mást már nem tudta elbírni.
Novai közelmúltja és jelene a Marót Viki és a Nova Kultúr Zenekar, akik már 2003 óta a hazai zenei piac aktív résztvevői.
Novainak már fiatalon bele kellett abba törődnie, hogy ő nem frontember típus, de ezzel megtudott barátkozni könnyen, így őt ez nem is zavarta sohasem. Inkább a háttérbe húzódva segítette a produkciókat, tartotta össze a zenekarokat, végzett egyéb háttérmunkákat. Novai a munkásságáért és szakértelméért megérdemli, hogy élő magyar rocklegendaként kezeljük.
