A legnagyobbak a legnagyobbaktól

2012. 08. 06.
 
 


A nagyszínpad előtt beindított porlaszott vízpárasító valóban fokozottan indokolt volt, hiszen a közel negyven fokos hőség ellenére folyamatosan érkeztek a Magyar Dal Napjára a szülinapos Sziget újabb és újabb vendégei. Persze most ismét pontosítanunk kell, mint ahogy a műsorvezető Novák Péter is megtette, hiszen az öt évvel ezelőtt, Presser Gábor fejéből kipattant kezdeményezés először valóban a Szigeten mutatkozott be, de a mai monstre eseményen túl az országos nagy kavalkád szokás szerint, szeptember 9-én lesz megtartva. Tehát százötven magyar megasláger ma egy helyen!

A nyitó Smile zenekar már a VOLT Fesztiválon is jellegzetes, mindenki által jól ismert és bevált zenei mixtúrát állított össze, mely az elmúlt évtizedek legnagyobb házibulislágereit vezette fel közel egy órán keresztül azeszpéesz Száguldás-Porsche-szerelemtől a Karolinán át az Elfelejtett szóig és még Zalatnay Cini is beszállt énekelni. 

Figyelem, kicsit nagyobb  a hangerő, ingyul a  bulesztó! Egy ismeretlen számmal kezdünk, itt a Gőzhajó! - konferálta fel magát és régi zenésztársait Török Ádi bácsi, aki a beat és rock legnagyobb korszakainak emblematikus figurája, aki  végighipszterkedte a hatvanas éveket, jazz-blues-rocksztár lett a hetvenes években, mellesleg az egyik első magyarországi szabadtéri rendezvény, a Tabán örökös fellépője. Nem véletlen hát, hogy zenekarával, a Minivel előadott Gőzhajó minden idők egyik legismertebb fesztiváldala.
Hölgyválasz, jegyezte meg egyik barátunk viccesen és valóban, Czutor Zoltán zenekara, a Belmondo játszott egy dalt, majd romantika után yamann!: Bodnár Tibor felkonfja alapján megtudtuk, hogy a Ladánybene 27 augusztus 3-án valóban 27 éves lett. A őskorban skát is játszó zenekar az eltelt idők során a roots reggae hazai pionyírja lett és az undergroundból kilépve egy egész országot ismertetett meg Jamaika muzsikájával. Kell egy ház, szólt a nagyszínpadon, mi pedig rastánkat rázva boldog szülinapot kívántunk a zenekarnak.
A kivetítőn minden dalszöveget olvashatunk, így aki elakad netán egy-egy sornál, most nem téveszthet. Sőt ha eddig némi szövegértelmezési zavarunk támadt, ezúttal kiderül minden: így aki eddig úgy vélte, hogy Péterfy Bori dala, az Ópium a kábítószerfogyasztásról szól, most megtudhatta a valót, azaz szó sincs erről. Bori természetesen másik nagy slágerét, a Vámpírt is elhozta, melyet fekete ruhában adott elő: talán ezért nem véletlen, hogy jó izzadást és jó mulatást! felkiáltással zárta a Péterfy Bori és a Love Band produkcióját.

Mint ahogy meghirdettük, a VOLTFOLIÓ-díj közönségszavazásának eredményhirdetése is a Magyar Dal Napján zajlott: az első kategória, a legjobb vidéki klub díját a szegedi JATE-klub kapta, mely azért is figyelemreméltó, mert ezek szerint a közönség véleménye megegyezik a szakmáéval, így a klub ár idén kétszeresen is győztes. A díjat a szintén eredetileg szegedi illetőségű Czutor Zoltán adta át.

A nyolcvanas évek undergroundjának zenéje leginkább másolt kazettákon terjedt, ám több generációra is komoly hatással volt, sőt a Sziget születésének gyökerei is ide nyúlnak vissza, hiszen Müller Péter Sziámi személye a közös nevező. A korszakot megidéző allstar zenekar egy dermesztően aktuális URH-bluesszal, a Bétaville-lel nyitott, majd a Bárdos Deák Ágival kiegészült zenekar a Kontroll CsoportFélelem házát vezette elő, majd egy Sziámi-dal, az Apokalipszis itt és most tette teljessé a mülleri nyolcvanas éveket, végül a teljes Európa Kiadó Vigyázz, ha angyal rakendrollja zárta a pesti underground-blokkot.

 
Neotontól a PUF-ig
A nagy pillanatok felidézése sem maradt el, hiszen virtuálisan a 2010-es Kispál és a Borz is megjelent Emesével személyesen. A Dolly Roll éjóztatással melegített rá Vakációra, amely épp úgy megidézte a harmincasok iskolaéveit, mint Dolly osztályfőnökszerkója. A sokáig betegséggel küzdő Lang Györgyi még ülve, de már hatalmas mosollyal az arcán vágott bele a Pa-Dö-Dö produkciójába, amely a szokásos ugrabugra, táncoslányos vidámság volt - tökéletesen illeszkedve a forró nyárhoz. A popblokkot egy rockba hajló produkció zárta: az undergroundból a mainstreambe nőtt Republic megengedthette magának azt a luxust, hogy kétszámos műsorából kihagyta legnagyobb slágereit, de mégis mindenki velük énekelte a dalokat.

Az 1 pont 1 formáció Novák Pétert és zenésztársait takarja, Novák "akkor most előadjuk az egyetlen slágerünket" felkonferálása után hangzott el a Kimnowak legismertebb dala, az 1996-os Gyémánt.

A hiphop és a rap blokkban a műfaj legjobbjai léptek fel, elsőként az Animal Cannibals adta elő az utóbbi évek legaktuálisabb nyári dalát: Budapest nyáron sokkal szabadabb! Kukát és Ricsipít a leghíresebb gyulafirátóti lakos, Sub Bass Monster és az ő 4 üteme követte, majd az elmúlt időszak legnagyobb slágerét író úr, Fluor lépett a színpadra, aki mégsem azt a bizonyos Mizut adta elő, ezúttal Partyállat című himnuszát bulizott a közönség. Fluor után a jelenkori hiphop három nagyágyú-fellépője következett. Elsőként a Hősök, majd a magyar nyelv legzseniálisabb zsonglőrei, Akkezdet Phiai (azaz Újonc és Saiid) következtek Nyugat 100 című dalukkal, a blokkot pedig a pécsi kötődésű Punnany Massif zárta az elmúlt egy év talán legnagyobb slágerével, az Élvezddel.

Gidófalvy Attila példája mutatja, hogy egyszer kell csak megöregedni, úgy közepesen, aztán évtizedekig úgy lehet maradni minden változás nélkül. Takács Tamásé pedig azt, hogy meg se kell öregedni. A Karthago, majd a Takáts Tamás Dirty Blues Band volt talán az első olyan koncert, amely generációkat és stílusokat átívelve megmozgatta a jelenlevőket, a Pocsolyába léptem kihagyhatatlan közönségéltetésére pedig mindenki vevő volt.
Balázs Fecó egészen egyedülálló produkcióval állt a színpadra. Egy szál zongorás, tíz percbe sűrített rocktörténeti ismertetőjébe belefért vagy egy tucat slágerének részlete, közben rövid - zeneileg aláfestett - sztorikkal az Ifipark egykori beléptetőrendszeréről, vagy épp arról, hogyan repült haza Som Lajossal, hogy aztán Radiccsal megalakítsák a Taurus XT-t. El tudnám képzelni gimnáziumokban osztályfőnöki óra helyett is - ami persze nem azt jelenti, hogy ne szólt volna jól a Sziget nagyszínpadán is.
 
Magna cum Laude csökkentett felállásban - mindössze két akusztikus gitárral - lépett fel, de a különleges összeállítás nem elvett, inkább hozzátett a produkcióhoz. A fiúk nagyon gyorsan bebizonyították, hogy nem csak dobra és basszusra, de még színpadra sincs szükségük a hangulatteremtéshez: Szabó Tibor a közönség közé ugorva énekelt és énekeltette meg a percről percre egyre nagyobb közönséget.
A következő blokkot a magyar popzenetörténelem egyik kiemelkedő alakja, Földes László Hobo és zenekara nyitotta, spontán szavalás után a Szabadíts fel! és a Viharban születtem következett: nomen est omen, bár ugyanebben az időben a város többi részére jégeső potyogott, a Hajógyári-szigetet a vihar a dörgés-villámlás-esőpötyörgés ellenére elkerülte. Így a következő szűk egy órában továbbra is a 70-es, 80-as évek slágerein volt a hangsúly. A programot Závodi Gábor billentyűs állította össze, ahol Charlie Nézz az ég felé, a Piramis Ha volna két életem című dala követte egymást, sőt Novák Péterrel kiegészülve az Edda Kölyköd voltam, Keresztes Ildikóval pedig a Tankcsapda Örökké tart című dala énekeltette meg az egyre gyarapodó publikumot.

És a blokk nem ért véget, hiszen a legendás dalok tovább sorjáztak: az örök clown Somló Tamás folytatta, aki végigzenélte az életét Omegától, Non-Stopon, Kexen át az LGT-ig: a műsorba két számot hozott, az Annyi mindent nem szerettem még igazi somlói karakterű szöveggel, és a néhai LGT-gitáros Barta Tamást megidézőŐ még csak most 14-et. A legendák egymást váltották, Somló Tamás után egy másik basszusgitáros-énekes, Frenreisz Károly hozta el az elpusztíthatatlan Skorpió zenekart és olyan lendülettel adta elő Folyóparton ülve hard rock-rockandrollját, mintha 1981-et írnánk.

Ismét ugrottunk az időben, kilencvenes évek és a jelen: a pár perccel korábban még díjátadó Ganxsta Zolee és a Kartell következett két dalával mintegy keretes szerkezetbe ölelve munkásságát: elsőként a legfrissebb szerzeményt, a MiTiSzót adták elő, majd legelső Kartell-slágert, a Boom a fejbe című nemzedéki himnuszt. Az eklektikának nincs vége, hiszen meglepő ugrással a Tátrai Band következett, ám egy egészen furcsa helyzetben: Tátrai Tibor gitáros ugyanis tegnap eltörte a vállát, így nem tudott fellépni, de zenésztársai - élükön Charlie-val - két dalt is előadtak, köztük a legendás New York, New Yorkot.

Berki Krisztián aranyérmét köszöntve érkezett meg a színpadra Geszti Péter zenekarával. Hálásabb feladatot nem lehetett volna kitalálni Gesztiéknek; az általuk folyatott pálinkás örömünnep rekordszámú ölelést eredményezett a Sziget legnagyobb színpadának küzdőtere előtt, ahol a Gringo Sztár után Papp Szabi és a Supernem, valamint a Vad Fruttik sprintelt egy-egy számmal. A Hova megy, Ki? és a Nekem senki sincsen után a fenntartható fejlődés jegyében Kardos-Horváth Janó dobbantotta meg minden új és régi föld-, illetve Sziget-lakó szívét, hogy előkészítse a terepet Caramelnek, aki egy testet-lelket leporoló Vízióval, valamint egy önkénteslélekdonor alakulatnak címzett szerzeménnyel romantikázott. Ezt követően a hazai tehetségkutatók univerzumának aktuálisan legragyogóbb csillaga, Radics Gigi bűvölt Szakcsi Lakatos Bélával társulva. Előadásuk egy monstre, a hazai jazz színtér legjobbjait felvonultató blokkot készített elő, melyet Rúzsa Magdi és Presser Gábor közös dalai zártak, szabadon eresztve a KFT-t, az Első Emeletet és a nyolcvanas éveket.
 
Ebben a körben az Afrika csúszott a legjobban, Zamárdi-felsőt, és a balatoni nyárhoz társított csakazértis szerelmeket Madam Pompadourral, és egy friss Emeletes szerzeménnyel hagytuk el, átlépve egy olyan világba, ahol Hegyi Iván a legjobb sportriporter, a Vasas a bajnok, a Hotel Menthol fényeitől csillog a Szent István park és Fenyő Miklós a rockminiszter. Ennél az etapnál a  pepitába csavart Csókkirályok tombolhattak, Fenyő Miki bevallotta, hogy élete első hosszúnadrágját a foci kedvért húsz évesen szerezte meg, amikor a Csavard fel a szőnyeggel cselezett ki mindenkit, akinek nem volt gitárja. Charlie klasszikus dalai, az Egy szippantás a jóból, aJég dupla whiskbyvel és a Nézz az ég felé ismét felemelőek voltak, Károlyunk zenekara pedig a legfekább-legdögösebb formáját hozta, megelevenítve a soul legszebb napjai. A papírforma ezek után sem érvényesült, hiszen a következő fellépő nagyágyú, alias Szörényi Levente szintén a fekete zenei gyökerekre emlékezett: persze a Little Richard egy Illés-örökzöld, de mikor hallhattuk úgy, hogy a dalba egyaránt beszállt Bródy János és Horváth Charlie?: sikítani akarok, áááá!
A nagyszínpad előtti tér egy ütemre rokizott és énekelt = Little Richard örök.

Szörényi után Bródy folytatta a műsort: az Édes életünk és a Lesz még egyszer dalok után a 20. Sziget Fesztivál és az ötéves Magyar Dal Napja tiszteletére a konfettiesővel tuningolt Boldog születésnapot is megszólalt a dupla szülinap alkalmából. A virtuális múltidézés az Illés zenekart sem kerülte el, hiszen a Miért hagytuk, hogy így legyen Szigeten rögzített videója követett tisztelegve a legendás zenekar előtt. Koncz Zsuzsa még egyetlen alkalommal sem lépett fel a Szigetenígy külön öröm, hogy minden idők egyik legnépszerűbb magyar popénekesnője elvállalta a felkérést. Koncz több dalt is elénekelt Závodi Gábor zenekarával, melyet a Bródyval közösen előadott Ha én rózsa volnék zárt: ez egyben a nap legmeghatóbb-varázslatosabb pillanata, melyben több tízezer ember vett részt, élt át közös éneklésével.

Gerendás Péter Szép Júliája után maga az LGT következett teljes és leginkább akusztikus hangszeres felállásban. A Magyarország és a Neked írom a dalt sok-sok vendégzenésszel, például a Csík zenekarból ismert Szabó Attilával, Somló Palival, Novák Péterrel és Bródy Jánossal közösen kísérték a közönség önfeledt éneklését. Az önfeledtségből Nagy Feró és a Beatrice rántott vissza minket a valóságba a XX. század soraival, majd oldotta ismét a hangulatot szatíráival, az Azok a boldog szép napokkal és a 8 óra munkával.
Jöhetett a finálé!
 
Hatalmas ovációval kísérve utolsó előtti fellépőként a Tankcsapda lépett a színpadra, amely - egy basszusgitárossal kiegészülve - akusztikus blokkban játszotta el Kicsikét és az Úgy szeress című dalaikat. A finálé főszerepét a hétfőn teljes önálló koncerten hallható Csík zenekar kapta: az Ez a vonat ha elindult, hadd menjen után leghíresebb feldolgozásukkal, a Quimby-féle Most múlik pontosannal búcsúztatták el a mínusz második napot. A legnagyobb meglepetés mégis ezután következett, a Magyar Dal Napját ugyanis a Csík zenekar hegedűse, Szabó Attila lánya, Szabó Anna zárta a Csillagok, csillagok című népdallal.
 
Nem kell várnod a következő évig, hiszen találkozunk szeptember 9-én a Magyar Dal Napja országos rendezvényein: keresd a részletes programot!

Forrás: Sziget.hu

 

 

MEGOSZTÁS

További hírek

2024. 07. 20.
Az Ephemere formáció alapítói egy női alkotópáros: Caussanel Izabella és Orbay Lilla. Kompozícióik a huszadik század első felének jazz és sanzonvilágára, a bárok bensőséges atmoszférájának beidézésére, latinos hangulatra épülnek.
2025. 01. 12.
CD-nél jobb, hi-res minőségben is elérhető a Glissonic Trió Dalok.hu terjesztésében megjelenő Urobo című albuma. Amerikában díjat nyert a glissotar nevű hangszer, az idei Jazz.hu listáján pedig a hetedik helyen szerepel a megálmodója.
2024. 11. 25.
Tavaly nyáron debütált a hattagú Selah Vie első, "Ilyen az Élet" című nagy lemeze. A funk, roots rock jegyekkel építkező formáció munkásságát az életszeretet és az életrevalóság fűszerezi.
2024. 11. 25.
Juhász Attila Jack legutóbb tavaly nyáron adott ki nagylemezt „Morning Sensations” címen. A zenész idén sem hagyja unatkozni az instrumentális zene rajongóit, elkészítette legújabb albumát, amit „Just A Moment”-re keresztelt.
2024. 11. 24.
Lovasi Eszter 2023-ban kezdte közzétenni dalait Jules War néven. Dream popnak nevezhető a stílusa, angolul énekel. Most megjelent az első nagylemeze.
Iratkozz fel hírlevelünkre és elsőként értesülj a legújabb megjelenésekről, olvass exkluzív zenei híreket és interjúkat, hallgasd meg podcastunkat!

Támogatóink

Partnereink