„Bazseválás után a prímás osztja a bandának a gázsit - körben a százasokat - és valahogy a bőgős mindig kimarad. A végén méltatlankodva kérdi a bőgős: Hát nekem nem jár? Erre a prímás ravaszul: Há' járni jár, csak nem jut...”
Dalok.hu: Csábítsátok el pár mondatban a Fonóba egy olvasónkat, aki még sosem járt nálatok!
Fonó: A kérdésből ragadnék ki, egy fontos szót: sosem. Ha olyat próbálsz ki, amiben sosem volt részed, az mindig emlékezetes és izgalmas, mindenképpen kiragad az életed általános rutinjából, és ha ezt úgy teszed, hogy nyitott vagy közben, akkor nem jöhetsz ki belőle rosszul. Ráadásul nem károsítja az egészségedet. Lehet, hogy távol állt Tőled a népzene, mert a "Jó ebédhez szól a nóta" meghatározta az alapállásod, de tévedsz, ez másról szól. Figyelj és hallgasd, az itt hallható zenék természetesek és az életed legalapvetőbb kérdéseit fogalmazzák meg, ráadásul nagyon ösztönösek és magától értetődőek. Az se egy rossz kaland, ha beállsz egy táncházban megtanulni táncolni, próbálkozol és nem hagy nyugodni a dolog és azt veszed észre, hogy visszajöttél és már jobban megy és szeretnéd még jobban csinálni. Izgatni fog az is, hogy a világzenét játszó együttes mit és hogy "ragasztott össze", hogy az ilyen jól szól és este már a YouTube-on is rákeresel, aztán a többire is. A Fonó folyamatosan ilyen emlékezetes és izgalmas kalandokat kínál, nyitott és az újra éhes látogatóknak.
Dalok.hu: Milyen programokra számíthatnak a látogatók e szezon végéig?
Fonó: Most szombaton a Cimbaliband tart egy nagy bulit, amelynek a kerete, Tura község, ahonnan a zenekar elindult a világhír felé. Ennek a helynek a sokszínű kultúráját és az abból kinőtt saját zenéjüket mutatják be, barátaikkal, zenésztársaikkal. Jövő pénteken a Makám ad egy koncertet, majd szombaton a jó zenéé és a jó boré a főszerep. Több mint 10 hazai pincészet minőségi borait kínáljuk, Korpás Éva délután gyerekeknek tart műsort, majd a Dresch-Lukács duó vezet be a kortárs etno-jezz mélységeibe. Este a Vivát Bacchus énekegyüttes bordalai szólnak és végül jön a egy meglepetés: a Csík Zenekar zenészei és barátaik, most kivételesen nem koncertet adnak, a méltán sikeres feldolgozásaikból, hanem abban a szerepben láthatjuk őket, amely közel 20 éven át természetes volt: táncházat tartanak hajnalig! Összeállítottunk március 15-re egy ünnepi műsort, színészekkel, jazz és folk zenészekkel.
Majd a Brannal ünnepeljük az írek legfontosabb ünnepét, a Szent Patrik napot. Minden hónapban egyszer, most is, Hobo tartja nálunk a klubját.
Áprilisban a Dresch Quartet, illetve Tóth Evelin és Lantos Zoltán duója lesz itt, és ebben a hónapban is, mint előzőleg, minden második pénteken a Berka-Felvonó zenekarok moldvai-vonós táncháza vonz alkalmanként több száz fiatalt. Ha táncház, akkor természetesen minden szerdán Utolsó Óra, fiatal zenekarokkal, állandó tánctanítással. Ennek a hónapnak a végén indul a "Budapest Folk Fest 2012 - Folk faltól falig" Lajkó Félix és Sivan Perwer, a "Kurdok királya" közös koncertjével a MÜPA-ban, majd kis szünet és május 9-12 között folytatódik, párhuzamosan több helyszínen. A fellépők többek között: Boris Kovac, a Muzsikás, Herczku Ági, David Yengibarian, a francia Les Violons Barbares és a Szászcsávási Zenekar. Május végén még fontos kiemelni "Az értől az óceánig" projektet.
Dalok.hu: Nemcsak klub, kiadó is vagytok. Milyen lemezek láttak napvilágot a Fonó kiadásában mostanában?
Fonó: Herczku Ági „Tüzet viszek” lemezét adtuk ki valamint az egyik legjobb hazai jazz bőgős, Barcza Horváth József jelentette meg „Garden of Myths” című albumát a Fonónál.
Dalok.hu: A koncertteremben nagy plakát értesít arról, hogy a NEFMI 2010-11-ben nem tartotta támogatásra érdemesnek a Fonót. Mi késztetett Titeket arra, hogy kommunikáljátok a támogatás hiányát?
Fonó: A hiánya. Természetesen tudjuk, hogy ezzel a hiánnyal, ha csak a kulturális területet nézzük, mindenki küszködik. Mi hangot adtunk elégedetlenségünknek, vállalva azt is, hogy ez nem fog tetszeni a kulturális vezetésnek. Ez a kormány is szokás szerint, azzal kezdte, hogy számára fontos a magyar, a kisebbségi, a határon túli, stb. kultúra támogatása, fenntartása minden téren. Szaván próbáljuk fogni. Az elmúlt két évben a Fonó több nagyobb projektbe vágott bele (pl. Budapest Folk Fest, SzaxoFonó sorozat, Fonó 15 negyedéves koncertsorozat). Mindegyikkel megkerestük a NEFMI-t,de nem kaptunk rá közvetlen támogatást. A kerület, a tulajdonos állt mellénk, természetesen a költségek egy részét tudtuk, tudjuk így biztosítani, pályáztunk és pályázunk az NKA-nál és a jegybevételből jön valami vissza. Nem fogunk megszűnni, szerencsére a Fonó tulajdonosa elkötelezett, nem erről szól ez. A bevételeket, a forrásokat a fellépő művészekre költjük, a megszülető kisebb-nagyobb projektjeinkbe tennénk, tesszük.
Ami a legszembetűnőbb, ez nem csak a Fonóval kapcsolatban érvényes, hogy a kultúrával nem foglalkoznak a döntéshozók, nem fedezed fel a közbeszédben, mintha el lenne felejtve. Ez egyszerre elszomorító és felháborító. Megszűnnek helyek, könyvtárak, múzeumok, alkotó közösségek, színházak, lassan nincs kulturális sajtó, zenészek teszik le a hangszert vagy külföldre mennek.
Dalok.hu: Nehéz gazdasági helyzetben a kultúrára kevesebb jut. Mit tudtok más, hozzátok hasonló helyek támogatási rendszeréről?
Fonó: Az a baj, hogy mindent! A NEFMI-nél elég csak az A betűig eljutni, hogy kiderüljön: megszűnt a PANKKK, de a könnyűzenének szánt országos pénzt megkapta az A38 közel évi 100 millióval. A kortárs kultúra a Trafón keresztül közel 400 millióval működik, a befogadó helyek, az alternatív színházak évi 1 milliárd körüli pénzért civakodnak. A Fonó ez utóbbiba sem fér, mert nem elég kortárs és kísérletező -mondják. Szóval pénz van a rendszerben, 17 év után eljött az idő, hogy a Fonót is a maga helyén kezeljék és ehhez rendes működési és művészeti támogatás is társuljon.
Dalok.hu: Már tizenhét éve létezik a Fonó. Hogyan látjátok a mai kulturális életet az 5, 10, 15 évvel ezelőttihez képest?
Fonó: Folyamatos változás. Ha a 15 évvel ezelőtti helyzettől közelítünk, akkor egyre színesebb, sokrétűbb és izgalmasabb dolgok kerültek elő, hihetetlen nagy számban és rengeteg tehetséggel. Jó és sok hely nyílt, a kávéházi színterektől a közepes koncert termekig. Ezeket be is töltötték a szcéna szereplői és az egésznek volt egy természetes slungja, ereje. Pezsgő volt a város és jó volt itt élni, rengeteg hatás ért és meglepő, érdekes dolgokba botlottál. Persze ezt folyamatosan kísért egy természetes tisztulás is, de az egész ment előre. A válsággal talán leült ez a lendület, most valahogy helyben járás van, önismétlés, kevés az izgalmas, igazán eredeti produkció, a kísérletezés, tisztelet a kivételnek. Persze ez is átmeneti állapot, csak rossz benne lenni, megélni. Nagyon fontos és ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a közönség, akinek ez szólna, egyre kevésbé engedheti meg magának, hogy kultúrára költsön és ha igen, akkor lehetőleg olyat választ, ami számára már bejáratot vagy jól marketingelt. Ez a helyzet egyenlőre nem kedvez egy újabb progresszív korszaknak. De várjuk mi is.
