Dobozy Borbála - J. S. Bach: Das Wohltemperierte Klavier

2020. 10. 26.

„A művek műve” (Robert Schumann); „A zongorairodalomnak s a zongorapedagógiának szinte versenytárs nélküli, örök értékű kincse” (Bartha Dénes). Ehhez hasonló, elragadtatott szavakkal értékelték a muzsikusok és a zenetörténészek Johann Sebastian Bach kétkötetes művét a keletkezése óta eltelt közel 300 év során.

E rendkívüli jelentőségű sorozatot a zeneszerző ugyan nem tette közzé nyomtatásban, de a halálát követő 50 évben kéziratos másolatok tucatjai készültek róla, 1800-ban pedig egyszerre három kiadó is megjelentette. A sorozat két kötetének mindegyikében 24 prelúdium és fúga található, az összes dúr és moll hangnemben, félhangonként emelkedő sorrendbe rendezve – a maga korában egyedülálló vállalkozás. (Bár voltak előképei, mindenekelőtt J. C. Fischer Ariadne musica című orgonamű-sorozata, ám Fischernél csak 20 prelúdium és fúga szerepel, s az ő műve sokkal rövidebb, egyszerűbb, kimondottan tanítási célra készült darabokból áll.)

„Das wohl temperirte Clavier” – ez áll az 1. kötet 1722-ben keletkezett szerzői kéziratának élén, s a címlapszöveg folytatásából kiderül, hogy Bach mit értett a „jól temperált” kifejezés alatt: olyan hangolási szisztémát, amelyben mind a 24 hangnemben játszani lehet. Ezt sokan a ma általánosan használt, ún. egyenletes temperálással azonosítják, amelyben minden dúr-, illetve moll-hangnem egyformán szól. Ezt a hangolási rendszert ugyan már a 16. századtól ismerték, ám Bach korában több olyan enyhén egyenlőtlen temperálás is létezett, amely szintén alkalmas volt a sorozat darabjainak megszólaltatására. A 18. században német nyelvterületen a „clavier” szó háromféle dolgot is jelenthetett:1) billentyűzetet (klaviatúrát), 2) a halk hangú, dinamikai árnyalásra képes házi hangszert, a klavikordot, 3) általában billentyűs instrumentumot. Bach itt valószínűleg a legutóbbi értelmében használta e kifejezést, mert bár a sorozat sok darabja jól hangzik klavikordon is, a fúgák belső szólamainak finom rajzolata talán mégis a csembalón érvényesül a leginkább, s ez az a hangszer, amelyen valamennyi prelúdium és fúga egyformán meggyőzően szól.

Az 1722-es szerzői kézirat, amely a Wohltemperiertes Klavier I. kötetének teljes anyagát tartalmazza, hosszú alkotói folyamat összegzése. A kötet tizenegy prelúdiumának korai változata szerepel már a Bach legidősebb fia, Wilhelm Friedemann számára készült kottáskönyvecskében (elképzelhető, hogy a zeneszerző először prelúdiumok sorozatát tervezte, s a fúgákat csak később kapcsolta hozzájuk), a stíluskülönbségek alapján pedig feltételezhető, hogy más tételeknek is voltak korábbi verziói. (Bach később, az 1720-as és 30-as években is még legalább kétszer revideálta a sorozat egyes tételeit.) A II. kötet anyaga még tágabb időintervallumot ível át: egyes tételek még az első lipcsei időszakra, az 1720-as évek közepére nyúlnak vissza, a legtöbb prelúdium és fúga azonban 1735 után keletkezhetett. A teljes sorozat az első kötetnél mintegy húsz évvel később, az 1740-es évek első felére készült el, s ezt is követte még későbbi revízió.

Bár a Wohltemperiertes Klavier ma is a magasabb fokon álló zongorista-növendékek mindennapi kenyere, fontos pedagógiai szerepe mellett legnagyobb jelentőségét zenei tartalmának szinte enciklopédikus gazdagsága, a különböző tételtípusok, szövésmódok és karakterek sokfélesége, a formai szigorúság és szabadság, az archaikus és a Bach korában legmodernebb stílusok egymásmellettisége adja. Mindkét kötetben vannak olyan prelúdium–fúga párok, amelyek feltehetően különböző időben keletkeztek (a II. kötetnek például az Asz-dúr prelúdium az egyik legkésőbbi, a fúga az egyik legkorábbi tétele).

A prelúdiumok között találunk improvizatív, akkordfelbontásos, igazi „előjáték”-karakterű tételeket (például I/C-dúr, I/c-moll, I/G-dúr), a két-, illetve háromszólamú invenciókhoz hasonló zenéket (I/Fisz-dúr, II/disz-moll, illetve I/A-dúr), gazdagon díszített Adagiót (I/esz-moll), Arcangelo Corelli triószonátáinak stílusát kölcsönvevő Andantét (I/h-moll), Vivaldit idéző concerto-stílusú (II/d-moll, II/H-dúr) tételeket, táncos (gigue-) lejtésűeket (II-Esz-dúr, II/A-dúr), modern, „gáláns” stílusúakat (I/Asz-dúr, II/f-moll), de a Máté-passió nyitókórusát előlegezőt is (I/b-moll). A fúgák legalább olyan sokfélék, mint a prelúdiumok, a szerkesztés és a stílus tekintetében is: a 17. században gyökerező, archaikus tételek (II/E-dúr, II/g-moll), a Kunst der Fuge közelségét jelző, szigorúan szerkesztettek (II/H-dúr), s szabadabb felépítésűek (II/A-dúr) egyaránt jelen vannak a gyűjteményben. És ami talán a legmeglepőbb: a fúgák is lehetnek gáláns stílusúak (II/F-dúr, II/f-moll).

Bár ez a sokszínűség a Wohltemperiertes Klavier egészére jellemző, a két kötet keletkezése között eltelt idő mégis észrevehető különbségeket is eredményezett: az első kötetben több a négyszólamú fúga, és a gyűjtemény két ötszólamú fúgája (cisz-moll és b-moll) is itt található; a második kötetben viszont több a gáláns tétel, a prelúdiumok sokszor hosszabbak, szinte a fúgával azonos súlyúak, és megformálásuk gyakran a két vagy háromrészes, ismétléses preklasszikus szonátatételekéhez hasonló (míg az I. kötetben csupán egy, addig a másodikban tíz ilyen prelúdium szerepel).

A Wohltemperiertes Klaviert a Bach utáni zeneszerző-generációk is nagy becsben tartották: ott volt többek között Beethoven és Schumann zongoráján; számos komponistát inspirált hasonlóan elrendezett sorozatok megírására (a legismertebb közülük Chopin 24 prelűdje és Sosztakovics 24 prelúdium és fúgája), Bartók Béla pedig a 20. század első éveiben, zeneakadémiai tanárként elkészítette belőle a maga instruktív, pedagógiai célú közreadását. Bach monumentális alkotása ma is megkerülhetetlen, kimeríthetetlen forrás, nem csak a billentyűs- és zeneszerző-növendékek, illetve hivatásos muzsikusok, de minden zenekedvelő számára.

Péteri Judit


Nagy öröm számomra, hogy Johann Sebastian Bach Das Wohltemperierte Klavier című gyűjteményének második kötetét unikális hangszeren örökíthettem meg: egy Johann Heinrich Harraß csembaló (Großbreitenbach, 1706 körül) hű másolatán. Ennek építését Jürgen Ammer (†2017) kezdte el breitenbachi műhelyében, de a mester sajnos már csak a corpust tudta elkészíteni, amelyet azután Jan Bečička, Stanislav Hüttl és Petr Šefl (Bystřec) fejezett be 2018-ban.

A csembaló rendelkezik egy – a maga korában még ritkán előforduló – 16 lábas húrsorral is, amely a többi regiszterhez kapcsolva grandiózus hangzást eredményez. E Harraß-kópia különlegesen inspiráló volt a kor nemzeti stílusait, műfajait, szerkesztésmódjait szinte enciklopédikusan felsorakoztató monumentális gyűjtemény második kötetének megszólaltatásához. E tartalmában utolérhetetlen sorozat gazdagsága, változatossága néhány tételben a hangszín-kombinációs lehetőségek minél teljesebb kihasználására, gyakoribb regiszterváltásokra, esetenként orgonaszerű előadásmódra késztetett engem. A felvétel Jürgen Ammer hangszerkészítő mester emléke előtt is tiszteleg. Köszönet Jan Bečička, Stanislav Hüttl és Petr Šefl cseh mestereknek, akik a munkát az ő szellemében folytatták és lehetővé tették, hogy a felvétel már e nem mindennapi hangszeren készülhetett el.

Hálával tartozom Frank Mehlfeld úrnak, aki a csembalót nagyvonalúan rendelkezésemre bocsájtotta.

Dobozy Borbála


DOBOZY BORBÁLA felsőfokú csembalótanulmányait Zuzana Růžičková vezetésével a pozsonyi Zeneművészeti Főiskolán kezdte, majd a prágai Zeneakadémián folytatta nála. A következő években a historikus előadói gyakorlatot tanulmányozta: először a salzburgi Mozarteumban Liselotte Brändle, Nikolaus Harnoncourt és Johann Sonnleitner irányításával. Ezután még egy évig tanult a zürichi Zeneakadémián Johann Sonnleitner tanítványaként.

1983-ban díjat nyert a belgiumi Brugge-ben rendezett nemzetközi csembalóversenyen. Kurzusokat tartott Magyarországon, Norvégiában, Németországban, Ausztriában, Fehéroroszországban, Szlovéniában, Szerbiában. 2005-2013-ig a franciaországi Thoiryban évente megrendezésre kerülő „Brillamment baroque” régizenei kurzus tanára volt.

Európa legtöbb országában és az USA-ban koncertezett, rádió-, TV- és lemezfelvételeket készített.

Dobozy Borbála művészi tevékenysége középpontjában Johann Sebastian Bach életműve áll: szinte minden csembalóra írt kompozícióját eljátszotta, beleértve összes zenekari és kamaraművét is. 2010-ben Csehországban megjelent Goldberg Variációk-felvétele komoly elismerést váltott ki. A Hudební rozhledy cseh szaklap hasábjain így méltatták: „Az előadó nemcsak technikailag tökéletesen felkészült, ami lehetővé teszi, hogy a legnehezebb variációkat is varázslatos könnyedséggel játssza, de Bach zenéje iránt is tökéletes érzékkel rendelkezik. Átgondolt interpretációja az idővel való bánásmódján, az egyes variációk tempóin és részletesen kimunkált artikulációján alapul, ami a műveknek még több lendületet ad… a legmagasabb előadói színvonalat képviseli.”

Repertoárja szinte az egész csembalóirodalmat felöleli, beleértve a 20. századi és a kortárs zenét is. Több magyar zeneszerző – Arányi-Aschner György, Balázs Árpád és Hidas Frigyes – komponált már számára műveket, így számos ősbemutató fűződik a nevéhez. A budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia docense, a csembalóosztály vezetője.

Gottlieb Muffat műveit tartalmazó albuma (Componimenti musicali per il cembalo) 1992-ben elnyerte a Hamburgi Német Lemezkritikusok Díját. 2011-ben Liszt Ferenc-díjat kapott. 2013-ban DLA doktori fokozatot szerzett. Disszertációja „Georg Anton Benda és csembalószonátái” címmel magyar és cseh nyelven könyvalakban is megjelent (Magyar Kultúra Kiadó, 2014 és 2016) 2017 júniusa óta a Magyar Művészeti Akadémia Zeneművészeti Tagozatának levelező tagja.

Forrás: BMC.hu

A felvételt ITT tudod letölteni.
 

MEGOSZTÁS

További hírek

2020. 11. 24.
Ez a hír a partnereinknek szól. Ha Te nem vagy az, de keresel terjesztési lehetőséget a zenédnek, vagy váltanál jobbra, ismerd meg feltételeinket a Dalok.hu/backstage oldalon.
2020. 11. 23.
A napokban a Dalok.hu terjesztésében jelent meg újramasterelve a Liquid Limbs 1993-as, Hydro-Gixer című korszakalkotó albuma. A 90-es évekről, az akkori zenei robbanásról beszélgettünk.
2020. 11. 23.
A legkedveltebb, tradicionális karácsonyi dalokat értelmezte újra az OliverFromEarth, vagyis Patocska Olivér énekes-dalszerző és állandó zenésztársa, Barabás Dávid, valamint Kovács Gyopár színésznő.
2020. 11. 23.
Magyarország egyik legmeghatározóbb férfi hangja csodálatos önfeltáró dallal jelentkezik, megérkezett az „Ezt akartad”! Nem titok, hogy Freddie legtöbb dalszövege egy zenébe írt kitárulkozás is, amin keresztül közelebb kerülhetünk hozzá.
2020. 11. 21.
Online formában folytatódik a Hangfoglaló Program Könnyűzenei Menedzserképzést Támogató Alprogramjának ingyenes edukációs sorozata, a Backstage.
Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy ne maradj le a friss eseményekről és akciókról!

Támogatóink

Partnereink