„Egy virágzó bodzabokor illata. Pipacsos mezőn kanyargó dűlőút. A bükkös templomi homályából kakukk szól. Elhullott állatok hófehér csontjai az avarban. Odébb egy hegy, kirabolva, megsebezve. Régenvolt arcok a forrás mozdulatlan víztükrén. A völgyben harang szól. Aztán a felhők, a felhők. Helyben vagyunk. A Börzsöny az ország legnagyobb összefüggő lakatlan területe. Ami azt is jelenti, hogy itt él a legtöbb tündér. Ének, gitár, furulya, kanna, cin, hangszőnyeg. A hóesés mint hangszer. Börzsönyizene. Zenebörzsöny.” – ez áll biográfia gyanánt a Bajdázó honlapján.
Fotó: Szimpla Kert
Rácz Mihály a következőképpen elemzi a nemrég megjelent új albumot a Lángoló Gitárokon:
„Ez a tisztaságfok viszont elérhetetlen normál világi szinten, épp ezért ez már nemcsak nem popzeneként értelmezhető, jóval inkább a költészet imádsága. Imádság a természethez, a természetfelettihez, a barátsághoz, a szív és a lélek dolgaihoz, tehát csupa olyasmi van a magasba lőve, ami bár megjelenik a popkultúrában, néha akár drámai mélységeiben is, de itt a formákat egyre csak lehántva, zárójelbe téve, sőt, kifejezetten megszüntetve. A Bajdázó zeneisége persze egészen könnyedén megfejthető, már pár hangból egyértelmű, hogy folkot és rockandrollt játszanak, csak az a csillogó, elnyújtott hangképekkel operáló csendes vibrálás, az az erődjáró és vízfelszínen úszó álom-szőttes nagyon speciális valami, és kizárólagos tulajdon”.
Mindenkinek ajánljuk ezt a magával ragadó zenét! Itt töltheted le az albumot.