A két új emlékpont a sorban a 25. és 26. - így az ország fontos popkulturális emlékhelyeit összegyűjtő poptörténeti tanösvény egyre hosszabb utat tudhat magáénak.
A Hangfoglaló Program Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzését Támogató Alprogramja a magyar könnyűzene-történet feldolgozásán és nagyobb célközönséggel való megismertetésén dolgozik. Az alprogram fontos kezdeményezései közé tartozik az úgy nevezett poptörténeti tanösvény elnevezésű adatbázis, amelybe olyan koncerthelyek, klubok és múzeumok kerülnek be, melyek meghatározóak a magyar könnyűzene életében. A helyszínek közül számos előtt már emléktábla is tiszteleg: az elsőt a Várkert Bazárban, az egykori Ifipark emlékére avatták fel, ezt pedig számos másik követte országszerte: Debrecenben, Szolnokon, Cegléden, Szombathelyen, Pécsett, Sopronban, Tatabányán és Miskolcon.
A 25. emléktábla az egykori Ráday Klub előtt hajt fejet. Az ünnepi rendezvényen Murzsa Tímea, az alprogram koordinátorának beszéde után Jávorszky Béla Szilárd zeneszociológus mesélt a hely történetéről. Szabó Kata zenész, zenei szakíró és Formán Bálint, a Bánfalvi Eszter Kvartett énekes-gitárosának segítségével, egy Európa Kiadó- és egy Trabant-dal által pedig kicsit visszakerülhettek az érdeklődők a nyolcvanas évekbe.
A Ráday Klub az akkoriban Marx Károly nevét viselő Közgazdasági Egyetem (ma: Budapesti Corvinus Egyetem) Ráday utcai kollégiumának alagsorában nyílt meg, 1982-ben. A hetvenes években diszkó működött itt, az 1982-ben érkező új klubvezető azonban a kultúrpolitika által ferde szemmel nézett újhullámos együttesek számára is megnyitotta a szórakozóhely kapuit. Az ő támogatásuk a kollégista Mesterházy Ernő ötlete volt, aki megnyerte elképzeléséhez Bognár Attila mérnökhallgatót is.
A Ráday Balaton- és Trabant-koncerttel nyitott, majd a Kontroll Csoporttól a Kampec Doloresig számos underground formációnak adott otthont. Az első időszakban a Sex-E-Pil számított házizenekarnak, az évtized közepére pedig a Sziámi különböző formációi váltak központi szereplővé. Abban az időben a hozzájuk hasonló alternatív zenekarok főleg külvárosi klubokban és a Műszaki Egyetem Bercsényi utcai kollégiumában jutottak fellépéshez. A belvárosi helyszín és a rendszeres szombati koncertek viszont lehetőséget kínáltak a rajongói tábor növelésére.
A két szervező egyfajta menedzsere lett a kiszemelt zenekaroknak, többek között egy Latvia márkájú kisbusszal és próbák biztosításával is segítették őket. A zenészek számára jó megoldásnak tűnt a Bercsényi Klub zsúfolt próbatermei után egy kevésbé forgalmas helyet választani, bár a Ráday bizonyos szempontból szinte életveszélyes volt. Menyhárt Jenő (URH, Európa Kiadó, Trabant) visszaemlékezése szerint egyszer, amikor a Kontroll Csoportos Újvári Jánosnak nyitott ajtót, a kilinccsel a kezében nagyobb erősségű áramütést kapott, de Kiss László (URH, Európa Kiadó) elmondása szerint is hasonló sokkhelyzet állt elő, ha egy zenekari tag egyszerre két gitár nyakát fogta meg a nyilvánvalóan hibásan bekötött helyiségben.
Az alagsori klubba tömegesen érkeztek az alternatív zene rajongói, a Rádayba ugyanis nem kellett tagsági kártya sem. Talán ennek is köszönhetően, a koncertek előtt mindig hosszú sorok kígyóztak az utcán. Létszámkorlát nem volt, körülbelül kétszáz ember fért el a teremben, amely általában annyira tömve volt, hogy egy cigicsikket sem lehetett elejteni. Épp ezért bútorokra is alig volt szükség. A büfé külön, a koncertteremtől jobbra helyezkedett el.
A koncertek mellett filmklub, és különböző stílusú előadóestek is helyet kaptak a Rádayban. A szervezők külföldi underground együtteseket is meghívtak, fellépett itt mások mellett a Laibach és a Der Plan is.
A környékbeliek és a kollégisták gyakran panaszkodtak a hangzavarra, többek között ez vezetett ahhoz, hogy 1986-ban a klubot bezárták. A szervezők az Almássy téri Szabadidőközpontba tették át a székhelyüket, ahol a Klub 2000 elindításával szintén az alternatív kultúrának nyitottak teret.
A 26. poptörténeti emlékpont a budapesti Rockmúzeum lett, mely ezzel a sorban a második ilyen típusú intézmény a ceglédi Dobmúzeum után. Az avatón Murzsa Tímea, az alprogram koordinátora mondott beszédet, majd Dr. Bálint Csaba, a Rockmúzem elnöke, rocktörténész mesélt az unikális gyűjteményről. A rendezvényt a Syconor együttes rövid, de annál élvezetesebb koncertje zárta.
A Rockmúzeum 2014 áprilisában nyitotta meg kapuit a Radnóti Miklós Művelődési Ház egyik, nyolcszáztíz négyzetméter alapterületű épületegységében. Az alapító MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület azt a célt tűzte ki maga elé, hogy állandó kiállítás keretében mutatja be az elmúlt, lassan hat évtized magyar könnyűzenei örökségét, legfőképp a rockzenei hagyományt.
A múzeumban található gyűjtemény a zenészek, rajongók és látogatók felajánlásaiból áll, a múzeumot pedig tizennégy önkéntes tartja fenn. Mára a magyar Rockmúzeum a kontinentális Európa legnagyobb rockmúzeuma lett, ilyen méretű tárgyi jellegű – tehát nem virtuális – kiállítás sehol nincs a kontinensen. A bemutatott tárgyak a mai napig is fejlődő magyar rocktörténet részei, emlékei. A gyűjtemény mint nemzeti kincs, folyamatosan gyarapodik: számos korabeli hangszert, fotót, plakátot, koncertjegyet, szórólapot, kottát, iratot, hanglemezt, koncertfelvételt, kitűzőt, fesztiváldíjakat, emléktárgyat tartalmaz. Számszerűsítve: a múzeumban mintegy száz – jórészt a magyar rockzene nagyjaihoz kötődő – hangszer, negyven fellépő ruha, négyezer-hatszáz digitalizált fénykép és számtalan egyéb tárgy látható.
Megtekinthető többek között Komár László arany öltönye, táncoló arany cipője, Benkő László „lézerágyúval átlőtt” hetvenes évekbeli fehér fellépőruhája, Szikora Róbert nyolcvanas évekbeli, jelvényekkel tűzdelt szafariruhája és szalmakalapja, Vikidál Gyula farmerdzsekije, Révész Sándor zakója vagy Bródy János „szimatszatyoros” fellépő ruhája. A Rockmúzeum a hatvanas évektől kezdődően gyűjti a koncertplakátokat, a gyűjtemény egy lapozható installációs eszköz segítségével mutatja be a magyar rockplakátművészet legjobb alkotásait.
A helyszínen digitális archívumban megtekinthetőek a korszakhoz kapcsolódó dokumentumok, iratok, fényképek, koncertjegyek, emellett a múzeum bemutatja a legnagyobb hazai dalszövegírók kéziratait. Többek között itt található Dusán Nem adom fel című dalának szövegkézirata, amelyet az LGT-nek írt, vagy Vikidál Gyula Senki se szóljon hozzámjának skicce, de Hobó első Hobo Blues Bandnek írt dalszövege is.
A legfontosabb fesztiválfődíjak közül megtekinthető például az Illés díja, amit az Amikor én még kissrác voltam című daluknak köszönhetően nyertek, vagy az 1968-as Ki mit tud?-díj, melyet a Hungaria a Csavard fel a szőnyeget című daláért kapott.
A számtalan ikonikus gitár közül pedig példaként említhetnénk a Szörényi Levente és Bencsik Sándor által is használt natúr Telecastert, vagy Bencsik Samu fekete Yamaháját, illetve, Som Lajos Rickenbackerét, és még hosszan sorolhatnánk.
Forrás: Hangfoglalo.hu
