„A folklór csodálatos, de önmagában múzeum-érzetet kelt. Ezért szükségesnek érezzük mögé tenni egy mai embert, aki ezt éppen most hallgatja, vagy nézi. A remix lehetőség arra, hogy a hagyomány és a megfigyelő is érvényesüljön, és a helyes arányt megtalálva lehetőleg egyik se nőjön a másik fejére.”
Cserepes Károly a nyolcvanas évek óta remixeli a magyar népzenét. Nem ápolja, nem őrzi, hanem műveli, úgy, mint egy mai városi ember. A Vízöntő zenekar megelőzte a korát, finoman keverte elektronikát a magyar népzenével. Azóta nem álltak le Cserepes Károly zenei utazásai, mindig új szemszögből mutatja be nekünk az ismerős / ismeretlen világokat. A legújabb albuma, amely a Fonó által került kiadásra, egy körutazásra invitál minket. Kövessük a szerzőt.
„Ha kíváncsiak vagyunk a Kárpát-medence népeinek ma élő zenei hagyományaira, legjobb választás, ha utunkat azon a helyszínen kezdjük, ahol Béla Bartók az összehasonlító népzenei kutatásait és gyűjtéseit kezdte, mintegy 100 évvel ezelőtt.
Induljon hát a kirándulás, A Nagy Szlalom a máramarosi hegyekből.
Ugyan A Nagy Szlalom Bohumil Hrabalnál a Prága utcáin való leereszkedést jelentette, a pihenőket pedig egy-egy híres söröző, a mi utunk a hegyeken keresztül vezet majd, hogy állomásainkon az itt élő népek különleges zenéit ízlelgessük.
Ami szembeötlő, hogy ezeknek az egymáshoz nagyon közel eső helyszíneknek saját, egyedi, csakis rájuk jellemző ízvilága, zenei karaktere van. Sőt, jellemző témája, dallamtípusa, amit ma minden ott élő zenész ismer és maiként játszik.
Éppen ez teszi lehetővé ennek az anyagnak az itt hallható sajátos remix technikáját, azaz, hogy egy-egy „történetet” akár több zenész mondjon el, egymástól véve át a szót illetve a dallamot.
Nagy hatással volt Bartók pályájára a szlovák népzene, Máramaros után ezért Terchová irányában indulunk tovább. Utunk Ukrajnán át vezet, itt is megállunk, hogy a hucul zenészeket meghallgassuk. Meglepő az „egymondatos” hagyomány: szinte egyetlen dallamtípust találunk, de végtelen sok, aktuális szövegvariációval.
Észak-Szlovákiában, Terchovában a dallam sokféle, de gyakorlatilag egyetlen különleges hangrendszerben (líd hangsor) játszanak a zenészek. Talán ennek a semmihez nem fogható zenei karakternek köszönhetően a Terchovská muzika ma a UNESCO világörökség része.
A hegyekből most már leereszkedve, déli irányban átszeljük Közép-Magyarországot.
Itt, az ország közepén, élő hagyományt már csak a cigányság zenei gyakorlatában találunk. Ebben az olvasztótégelyben többféle stílus keveredik, illetve szól egymásba: a cigány folklór, az éttermi un. cigányzene, és a mai mulatós zenék.
A Dunántúl egykori zenevilágának különösségét (ilyen pl. a „dunántúli terc”) ma már csak archív felvételek alapján tudjuk rekonstruálni.
Amíg még tart a lendület, továbbsiklunk szerb szomszédainkhoz. A Vlasko kolo az a tánc, amelyet ma minden zenész játszik a táncmulatságokon. Mindegyik ugyanazt de mindegyik másképpen, kifáradásig. A modern technikának és a modern hangszereknek (harmonika, szárnykürt, szaxofon, dob, basszus) köszönhetően a mába érkeztünk. Élő hagyományt hallunk, és mai, átütő megszólalást.
De a meglepetések menet közben érik az embert. Eredetileg nem akartunk a szomszédaink térképéről letérni…de a szerbiai kólózás után muszáj volt benézni a vlachokhoz.
Nem csalódtunk: itt is a legarchaikusabb zene szól az utcákon, tereken, a legmodernebb hangtechnikával. Nem őrzik a hagyományt, hanem használják, maiként, sajátként.”
Cserepes Károly
Az albumot ITT tudod letölteni.