Dalok.hu: A napokban tértetek vissza Malajziából. Milyen hely?
Rostás Mihály Mazsi: Igen, így van! Valójában még mindig ott vagyunk lelkileg a borneói tengerparton és az esőerdőben :) Ez egy olyan hely, mint amiket a filmekben lát az ember. Napsütés, pálmafák, koktélok, tengerpart és vidám emberek, ahol magával ragad a természet és környezet szépsége. Csodálatos!
Dalok.hu: A Rainforest Fesztivál az egyik leghíresebb és legegzotikusabb fesztivál a világon. Milyenek a személyes benyomásaitok? Miben más, mint egy európai fesztivál?
Rostás Mihály Mazsi: Valóban híres fesztivál. 2010-ben jelentkeztem be hozzájuk először, akkor még sajnos eredménytelenül, Viszont a 2015-ös budapesti Womexen látta, hallotta a Romengót Jun-Lin Yeoh, a Rainforest igazgatónője, és ez megnyitotta a kaput a fesztiválra, mivel nagyon tetszett neki a Romengo előadása. Talán kellett ehhez a Hangvető mögénk állása az igazgatónővel szemben, de nem is ez a lényeg. Egyébként 2017-ben volt a 20. alkalom, hogy megrendezték a Rainforest World Music Fesztvált.
Amikor megérkeztünk a kuchingi reptérre, a fesztivál segítői, helyi viseletben és ujjongással fogadtak minket. Nagyon meglepő, de jóleső érzés volt. Mosolygós, kedves és nyitott embereknek gondoljuk a helyieket.
Itt is, mint más fesztiválokon, a miliő sajátos. Minden öt csillagosra minősíthető volt, de valóban minden. Szuper hangulat a fesztiválon, profin kitalált program, kedves dolgozók, segítők és így tovább.
El voltunk kényeztetve rendesen. Vicceltünk is egymás között a zenekartagokkal, hogy "Megérdemeljük mi ezt "? :)
Dalok.hu: Hogyan fogadtak titeket és zenéteket? Arrafelé talán nem annyira ismerősen cseng a kelet-európai cigányzene.
Rostás Mihály Mazsi: Szerintem imádtak minket! A koncert után még 2 nappal is gratuláltak az emberek, akik a fesztiválon láttak, hallottak minket. A zenét jól vették, hamar ráéreztek a ritmusra, ami húzta is őket velünk, Nagyecsedre és a magyarországi oláh cigányzene kavalkádjába.
Szuper volt az is, hogy a fesztivál összes fellépőjét elvitték az esőerdőbe, ahol facsemetéket ültettünk.
Dalok.hu: Az elmúlt hónapokban sokfelé utaztatok, a frankfurti operától Koreáig. Mik a legemlékezetesebb pillanatai az elmúlt egy évnek?
Rostás Mihály Mazsi: Minden helyszínnek, minden előadásnak megvan a sajátos hangulata és varázsa, de idén tény, hogy Malajzia volt a legemlékezetesebb. Hátra van még Mexikó, ahová 4 koncertre vagyunk hivatalosak októberben.
A frankfurti opera szintén emlékezetes helyszín volt, és nem csak azért, mert varázslatos akusztikájú koncertteremben zenéltünk. Ott volt velünk vendégként Juan De Lerida is, akivel mindig nagy élmény együtt zenélni.
Koreában a Sori Fesztiválon játszottunk, amely szintén profi és híres fesztivál. Itt a közös zenélések a többi fellépővel és a közös záró gálára készülés volt a legemlékezetesebb. Imádtuk.
Malajziába elhívtuk vendégénekesként Harcsa Veronikát is. Szuper volt, hogy ott volt velünk. Nagyon szeretem, ahogy az ő hangja együtt szól Móniéval. Szerintem lesz még ennek folytatása.
Velünk volt Weyer Balázs is, akiről kiderült, hogy elég jól énekel. Kell csinálnom vele egy duó számot :)) Ő egy nappal hamarabb repült haza. Bánta is rendesen, mivel szívesen maradt volna még, de a Colors of Ostrava Fesztiválon volt jelenése, ahol szintén fellépett a Romengo tavaly.
Dalok.hu: Mit várhatunk tőletek a közeljövőben?
Rostás Mihály Mazsi: Idén még jó pár koncert hátra van, pl. Sziget Fesztivál (Világzenei Színpad), Mesterségek Ünnepe, Kenyérlelke fesztivál, Tonder Fesztivál Dániában, Mexikó stb.
Közben már boltokban lesz Móni szólólemeze, amely az oláh cigány hallgatók színességét, hangulatait mutatja majd be. Főleg tradicionális dalokat tartalmaz majd a lemez, de hallható lesz pár saját szerzemény is, Mónitól.
Ha minden igaz, ennek bemutatója, októberben lesz a Budapest Ritmo Fesztivál keretén belül.
Mint a Romengo eddigi 2 lemezét, Móniét is a Gryllus Kft. adja ki. Továbbá szeretnénk még egy Live koncertet is megjelentetni DVD-n, még idén. Meglátjuk, mire marad idő a civil élet mellett :)
A zenekar eddig megjelent lemezeit itt tudod letölteni.
Fotók: Romengo