A napokban adta ki negyedik kislemezét az utcazene fesztiválok közönség díjas hokum blues-rock bandája, a Red One House. Az Elveszett idő címmel megjelent hanglemez ismét egy zeneileg színes blues-rock album, viszont a mondanivalóját tekintve most az elgondolkodtató, érzelmes szövegek kerültek inkább előtérbe, a zenekartól eddig megszokott szórakoztató témáktól eltérően. Az alábbiakban a veresegyházi formáció gitárosa, Pál Zoltán Márk mutatja be a négyszámos lemezt.
Az együttes eddig megjelent hanganyagai, így az Elveszett idő is egy konkrét témát jár körül, mégpedig a szerelmet. A dalok ezt a két ember közötti érzelmi köteléket, minden egyes szerzeményben különböző élethelyzetekben villantja fel. Mivel a számok történetileg egymásra épülnek, így a végén egy emberi sors tárul elénk, ami akár a sajátunk is lehetne.
A Mindig várok rád a lemez nyitódala, amely egy beteljesületlen, plátói kapcsolatot jelenít meg. Sokan vágyódnak éveken keresztül a nagy Ő után, mutatják őszinte, kendőzetlen érzelmeiket felé, de ennek ellenére szerelmünk viszonzatlan marad. Nem maradt más, csak a remény! Zenei stílusát tekintve gitárcentrikus blues-rock ballada, ahol még a szólógitár is szó szerint sír.
A következő nóta, a Csak a mának élj, ami arról szól, hogy ne feledkezzünk bele ebbe a reményvesztett állapotba, hanem kezdjük el élni, élvezzük az életet. Legyünk nyitottak a világra, és a végén úgyis megtaláljuk a boldogságot. Ami a hangzást illeti, a dal a southern rock stílusjegyeit hordozza, karakteres riff és bluesos slideok ötvözete. Érdekessége, hogy a zenekar videóblog sorozatából (#Hangszermustra) már megismert szivardobozgitár is hallható a számban.
A harmadik szerzemény, a Tévedtem egy elhidegült, kiüresedett szerelemről szól, ahol tova tűntek a lángoló érzések, csak maga a szeretet maradt. Itt már megjelenik a boldogság máshol keresése, amely egyenes út a megcsaláshoz, és végül a szakításhoz. A nóta stílusa könnyed, dallamos pop-rock dal funky elemekkel, szövegeléssel és slágeres refrénnel vegyítve.
Az Elveszett idő a lemez utolsó, egyben címadó száma, ahol ismét borongós, lehangolt lelkiállapotba kerülünk. Vágyakozva tekintünk a múltba, a régi szerelmünket szeretnénk visszakapni, de az élet elválasztotta tőlünk, és Ő már más oldalán találta meg a boldogságot. Ebben a lírikus hangvételű dalban a 12 húros akusztikus gitár mellett hegedű és cselló is helyet kapott.
Zenekari tagok:
Vida Kriszta – ének
Meleg Dezső – gitár
Pál Zoltán Márk – gitár
Richter „Sördög” Tibor – basszusgitár
Héjja Balázs – dob
Az albumot ITT tudod letölteni.