Az Országgyűlés 2012. június 4-én fogadta el, és alig egy hónappal később, július 3. napján már hatályba is léptette a médiatörvény módosítását. A módosítások érintették az ún. „magyar kvótára" vonatkozó rendelkezéseket is, amelyek eredeti célja az volt, hogy a korábbinál több olyan zenei műsorszám kerüljön a rádiók adásába, amely valamilyen módon kötődik a hazai kultúrához.
A kvótaszabályozás Európa több államában régóta alkalmazott, és bevált módszer a nemzeti kultúra erősítésére. Itthon ilyen jellegű szabályozás – a zenész szakmai minden kezdeményezésre ellenére – egészen 2010-ig nem volt, az akkor sok vita mellett elfogadott médiatörvény azonban bizonyos eredményeket elért azzal, hogy a magyar hangfelvételek arányát minimum 35%-ban határozta meg a rádiók esetében. A komolyabb siker elérését elsősorban két körülmény akadályozta meg: részint a kvóták alkalmazása alól mentességet kaptak a helyi rádiók, másrészt pedig az újonnan elfogadott kvóták lényegében semmilyen változást nem hoztak az országos kereskedelmi rádiók esetében (ők ugyanis épp 35% magyar arányt vállaltak korábban szerződéseikben). A szabályozás így tehát lényegében csupán a közösségi műsorszolgáltatókra határozott meg új kötelezettséget (ezek a szolgáltatók ugyanakkor csekély reklámbevétellel rendelkeznek, ennek megfelelően pedig kevés jogdíjat is fizetnek a szerzőknek, előadóknak) vagyis a médiatörvénytől várt pozitív hatások kódolhatóan nem voltak elérhetőek.
Az eredeti szabályozásnak azonban további gondjai is voltak. Ilyen gyakorlati nehézség volt, hogy a jogszabály esetenként nehezen értelmezhető definíció szerint határozta meg, mely felvételeket kell a kvóták számítása során magyarnak tekinteni. A törvény szerint például magyarnak kellett tekinteni az olyan instrumentális zenei művet, amely – elsősorban szerzője révén – valamely Magyarország által elismert nemzetiség kisebbség Magyarországhoz kapcsolódó kultúrájának részét képezi. A gond ez esetben az, hogy nincs és nem is lehet létrehozni olyan nyilvános, közhiteles katalógust, amely a fenti ismérv alapján besorolhatóvá teszi az egyes műveket. Ezen a helyen ugyanakkor fontos megemlíteni azt is, hogy a szabályozás – helyesen – a magyar kvóta számítása során beszámíthatónak minősítette azokat a felvételeket, amelyek ugyan nem magyarul (vagy valamely kisebbség nyelvén) szólalnak meg, de szerzője, vagy előadója révén mégis kötődik Magyarország kultúrájához.
Miközben a szabályozástól a minőségi magyar zenei kultúra megerősödését várta a jogalkotó, a műsorszolgáltatók már akkor jelezték: bármilyen szélesen is határozták meg a magyar művek listáját, egyszerűen nincs olyan mennyiségű minőségi magyar hangfelvétel, amivel a hallgatókat hosszú távon le lehetne kötni. A rádiók attól féltek, hogy végül a hallgatóság csökkenéséhez vezethet a kvótaszabályozás.
Ezt követően pár hete jelentősen szigorították a kvótaszabályozást, tovább szűkítve a magyarként elfogadható művek listáját. Nagyon leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy immár csak az felvétel fogadható el magyarként a kvótaszámítás során, amely magyarul (vagy valamely nemzetiség nyelvén) szólal meg. A szerző és az előadóművész „magyarsága" csupán az instrumentális alkotások során vehető figyelembe. Ebből következően nem lehet figyelembe venni olyan kiváló együttesek hangfelvételeit, mint például a kizárólag angol nyelven játszó underground sztár Irie Maffia, az elektronikus színtér egyik kiemelkedő alakja, a Zagar, a ska-t itthon sikerre vivő PASO, vagy a metálos körökben népszerű Superbutt. Az említett előadók nem csak abban közösek, hogy nem magyar nyelven zenélnek, hanem abban is, hogy Magyarországon népszerűek és ennek köszönhetően a rádiók is rendre sugározzák dalaikat, illetve, hogy a nemzetközileg is jegyzik őket.
A jogszabály módosítás eredménye, hogy az említett zenekarok (és persze tucatnyi másik is) érezhető hátrányba kerülnek akkor, amikor a rádiós szerkesztőknek dönteniük kell az adásba kerülő dalokról. Azt valószínűsítem, hogy az érintettek kevesebb teret fognak kapni innentől kezdve a rádiókban, ennek köszönhetően pedig kiváló magyar szerzők és előadók esnek el jogdíjbevételektől. A másik oldalról megközelítve: ha az említettek továbbra is magas rádiós játszást - és jogdíjat - szeretnének elérni, úgy át kell állniuk a magyar nyelvre. A magyar nyelv – kulturális, művészeti, nyelvtani és más okokból – azonban egyszerűen nem működik bizonyos műfajok esetén. A Purcell kórus például, ha megfeszül sem képes klasszikus zenét magyar nyelven előadni historikus felfogásban. Ráadásul, minél inkább magyar nyelven alkot egy együttes, annál nehezebben jut ki a nemzetközi porondra. Következmény az is, hogy ha eddig nehézséget okozott a rádiós piacon a magyar kvótát minőségi magyar zenével kitölteni, ezt követően még nagyobb gondot fog okozni ez.
Talán a hibák jelentős részét elkerülhette volna a jogalkotó, ha a zenész szakmával egyeztet a témában. Ilyen egyeztetésre persze nem került sor.
A cikk eredetileg az http://eszerint.blog.hu-n jelent meg, a szerző engedélyével publikáljuk.
