A szentendrei HÉV-vonal vonzáskörzete újabb szabadtéri zenés hellyel bővült: a finom mexikói ételeket kínáló Miamor Rómaim kisszínpada a Két Rombusszal kel decibelversenyre, ahol akár strandröplabdázás közben is lehet koncerteket hallgatni. A ZUP (Záhony Unplugged Project) zenekarból lett a bluegrass kevésbé színtévesztő változatát, a maguk kreálta greengrass stílust játszó Muzsik és Volkova duó. A testvérpár atyai hatásra Led Zeppelinen, Rolling Stones-on és Deep Purple-ön nőtt fel a keleti határon, az anyatejjel pedig orosz zenéket szívtak magukba. A nagy Queen rajongó János gitározni tanult és még akusztikus gitáron is rockosan penget. Apostoli megjelenésével hitelesen szólaltatja meg a tartalmas szövegű és gyakran társadalmi problémákat is felvető dalokat. Már a hangolásnál elnyerte szimpátiámat egy Aurora punk örökzölddel. Krisztina zongoraórákkal kezdte zenei pályafutását. Karakteres, mély tónusú énekhangja a holland időjáráshoz hasonló változékonysággal mozog az érzelmek széles skáláján. A lírai gyengédségről pillanatok alatt vált sanzonos szomorúságra, undeground-os karcossággal keményít be a következő dalban, hogy aztán újra elandalítson. Felsorolni is hosszú lenne, hogy hány hangszeren tudnak játszani!
A Veszprémi Utcazenei Fesztivál két díját is elnyerték, turnéztak Szabó Balázs Bandájával.
Dalok.hu: Berger Dalma Volkova Sisters projektjét egy könyvbéli ikerpár ihlette: az egyik nővér kreatív, a másik a marketinges. Nálatok teljes lett az évek során a munkamegosztás: a dalszerzés, a szövegírás mellett a koncertszervezés is közös feladat. Duónál azért nehéz lehet szavazással eldönteni a vitás kérdéseket. Időnként felcsattan egy „Umblav Tu Phenye” kiáltás (magyarul: Testvérkém, fölakaszthatod magad!) köztetek, mint a koncerten is játszott „Gazsi cigány” dalban (ami a pol-beat örökös bajnoka címet elnyerő Gerilla együttes szerzeménye)?
Volkova: Nem kíméljük egymást, az biztos. :) A kapcsolatunk egyenes, őszinte és sokszor viharos, de aztán hamar kitisztul az ég. Nem haragtartó egyikünk sem. Én végzem a szervezéssel kapcsolatos teendőket, tesóm meg a logisztikában segít, de ki szoktuk kérni egymás véleményét vagy ha épp nem, akkor maradéktalanul megbízunk a másikban, hisz tesók vagyunk. Soha nem vernénk át egymást, meg hát mást sem. Így lettünk nevelve, és nem hiszem, hogy ez valaha is változna. De most már jól jönne a segítség menedzser fronton, mert ügyes lettem ugyan az évek során, de egy bizonyos szint fölött már nem elég ügyesnek lenni, ez a feladat teljes embert kíván. Én pedig szívesebben tölteném az erre szánt időt inkább gyakorlással, dalszerzéssel.
Dalok.hu: Előadtok feldolgozásokat „Bob” Dinnyés Józseftől, aki a KISZ-táborok sztárvendége volt a 70-es években (de ennek ellenére csak 85-ben lett saját albuma) és a Szovjetunió 25 nagylemezes csillagától, Alla Pugacsovától és a tragikus sorsú Viszockijtól, akinek egyetlen verse vagy dala sem jelenhetett meg életében. Az indiánosdiból soha ki nem nőtt Cseh Tamás minimalista stílusban énekelte meg a kádári éveket, annak minden szépségével és nyomorúságával együtt. Éreztek egyfajta nosztalgiát a szocializmus évei iránt vagy inkább egy korszak ikonjai előtt tisztelegtek?
Volkova: Nem éltem egy percet sem a szocializmusban, ‘89-ben születtem. Egy kicsit ennek megfelelően talán túlromantizáltan tekintek arra az időszakra. Viszockij munkássága volt rám talán az egyik legnagyobb hatással az eddigi zenei utamon. Az orosz identitásom gyerekként nem volt annyira erős. 20 éves koromra viszont elkezdett zavarni, hogy nem tudok eleget a hagyományokról, a kultúráról és akkor beleástam magam, még egy orosz dalokat játszó triót is verbuváltam, akikkel az akkor még létező Matrjoska orosz étteremben játszottunk több ízben. Filmzenék, háborús dalok, cigánydalok, népdalok voltak a repertoáron.
Ha az ember nem az anyanyelvén szólal meg, egyből más lesz a hanglejtése, az orgánuma is kicsit. Így van ez az éneklésben is. Ha oroszra váltok, akkor megjelenik egy jóféle otthonérzet, meg egy másik szín a hangomban, amit nagyon szeretek.
No de a kérdésedre válaszolva nosztalgia így nincs, de tisztelgés és inspirálódás van, hisz nagyon gazdag művészetileg az a korszak.
Dalok.hu: Hamar körétek gyűltek a gyerekek a koncert alatt, pedig játszótér is van a Miamor bejáratánál. Gyermekként mik voltak az első koncertélményeitek?
Volkova: Talán a “Miki Manó” (100 Folk Celsius) koncert volt az első koncertélményem a záhonyi Művházban. Full ház volt. Őrület. Teljes extázis. :) Legalábbis a homályos emlékeim szerint. A fél playback falunapi koncertélményeimet inkább nem sorolnám fel, de otthon azért jó zenék szóltak.
Muzsik: Pár évvel korábban, én is hasonlót éltem át egy 100 Folk Celsius bulin. Emlékszem, annyira berekedtem, hogy a másnapi ünnepségen nem szavaltam elég hitelesen a Nemzeti Dalt.
Dalok.hu: El tudnálak bennetek képzelni egy színesre pingált régi VW kisbuszban, ahogy járjátok a világot és tábortüzes koncerteket adtok. Terveztek külföldi fellépéseket?
Volkova: Sokszor képzeltem el ezt így, ebben a formában, talán egy fokkal kevésbé színes busszal (barnás-zöld volt a fejemben :) ), de legtöbbször az a gondolat tántorított el, hogy mi azért szövegcentrikus zenét játszunk. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ez csak egy kifogás, mert a koncertek utáni visszajelzések a külföldiektől mindig pozitívak voltak. Fontos a szöveg, nagyon is, de a zene univerzális nyelve az mindenhol érthető, bárhol is játszunk a világban. A jelen helyzetben ez a kaland egy kicsit váratni fog magára, de remélem összejön majd. Főleg szláv nyelvterületek vannak a fejemben.
Dalok.hu: A világban fokozódó politikai, gazdasági és katonai elnyomást a 60-as évek hidegháborús korszakához hasonlítják, amikor az egyéni szabadságot az elnyomó hatalmak minden téren igyekeztek korlátozni. A „Farkastotem” című könyv főhőse abban hisz, hogy „bátorságot, bölcsességet, kitartást, türelmet, az élet és a lét szeretetét, a mindig többre vágyást, a soha meg nem hunyászkodást, és a kíméletlen és könyörtelen körülmények dacára saját erős egyéniségének felépítését és megteremtését” tanulhatja el a farkastól. Új dalotok, a „Szabad leszek” is ezt a farkas szellemiséget tükrözi?
Muzsik: Akkoriban épp a “még egy utolsó dalban nagyon kiírom magamból, aztán hagyom ezt a bohóckodást a francba” korszakomat éltem. A szöveg ezért talán kissé öncélú és szájbarágósra sikerült. Viszont jó érzés volt kiengedni egy kis gőzt. Nem éltem a 60-as években.
Volkova: Nomen est omen. - A név és a viselője közötti kapcsolat eléggé birizgálta mindig is az emberiség fantáziáját. A dal születésekor sokszor reflektáltunk a vezetéknevünkre, és akkor
meg is beszéltük, hogy mi farkasok leszünk, nem birkák. :) A farkas alakja a nőiség őseredete kapcsán is megjelenik. Emlékszem, amikor a kezembe vettem a „Farkasokkal futó asszonyok” c. könyvet, akkor a hideg futkosott a hátamon (jó értelemben), hogy ilyen összetett szimbólumrendszere van a vezetéknevünknek.
A könyv meséken, mítoszokon át mutatja be, hogy minden nőben él egy zabolátlan, kreatív, ösztönös én, ami a társadalomba való betagozódás során elcsendesedik bennünk és ebből fakad rengeteg frusztráció. Vissza kell találnunk ehhez a bennünk lévő ősi forráshoz.
Dalok.hu: Ha rendeznétek egy Farkas-fesztivált, milyen zenekarokat és előadóművészeket hívnátok meg legszívesebben?
Muzsik: A Tinariwen zenekarra mindenképp ráírnék. Ha nevében is “farkas” lenne a rendezvény, akkor az Akela együttes sem hiányozhat. Épp mostanság vettem elő újra a „Farkastörvények” című lemezüket.
Volkova: Most sokat hallgattam Kollár-Klemencz László „Ég az erdő” című albumát, szóval őket mindenképp. Country vonalról jöhetne Gillian Welch és Dave Rawlings, világzenéből Hindi Zahra, óóh és a brazil Rodrigo Amarante. Mondjuk költségvetés szempontjából nem gondoltam át a dolgokat. :)
Dalok.hu: Krisztina, ha nem túl személyes a kérdés: mennyire tudtad feldolgozni az érzelmi hullámvasutat az őszinte kitárulkozású dalszövegekkel? Sikerült kiénekelned magadból a szerelmi csalódások fájdalmát?
Volkova: Kb. 8 éve írok szövegeket, de csak akkor tudtam elkezdeni igazán őszinte szövegeket írni, amikor minden tönkrement körülöttem. Szétszéledt az előző zenekarunk, a magánéletemet inkább hagyjuk,
próbáltam elhelyezkedni rendes polgári munkahelyen, de 9 hónap után rájöttem, hogy ez csak kiöl belőlem minden kreativitást, megbetegít testileg-lelkileg, ezért felmondtam. És akkor nagyon elhivatott lettem, nagyon pontosan tudtam, hogy én ezzel szeretnék foglalkozni. A zene az, amivel szívesen kelek és fekszem és lehet, hogy csóróbb leszek, de biztosan boldogabb és elégedettebb.
Ezután a felismerés után bátrabb és szabadabb lett az alkotói munka és ez az előadásmódban is meglátszott, eltűnt a megfelelési kényszer egy időre, ami sajnos azért vissza-visszakúszik az életembe. Ez egy örökös játszma lesz, ilyen-olyan időszakokkal, lelki állapotokkal, ezzel már megbékéltem. Próbálom megélni ezeket és merítkezni belőlük.
Dalok.hu: Miért fontos számodra, hogy kommunikáció és médiaszakos diplomásként a Tilos rádiónál dolgozz?
Volkova: Nem a diplomám miatt fontos a rádiózás. Mindkettő külön-külön fontos. Az alapdiplomám az csak meglett valahogy, a mesterre viszont készültem és szerettem tanulni. A BME az egy kiváló hely volt, remek tanárokkal, érdekes órákkal. Amit ott tanultam, az sokat nyitott, csiszolt a látásmódomon. A rádiózást meg azért szeretem, mert zenészekkel beszélgetni, új előadókat, szerzőket megismerni, bemutatni az egyszerűen jó dolog. Ebben van egyfajta kultúrmisszió is, mikor épp kevésbé ismert, pályájuk elején lévő zenészekkel interjúzunk. Emellett nagyon inspiráló megismerni, illetve bepillantani a pályatársaim kulisszái mögé. A Tilos szellemisége pedig összehasonlíthatatlan egy közszolgálati vagy kereskedelmi rádióéval, mindig tud meglepetést okozni.
Dalok.hu: A zeneakadémiát végzett művészekből álló Folkfonics fix tagja lettél. A koncertfelvételek tanúsága szerint nagy magabiztossággal és örömmel vetted birtokba a színpadot, ahol az ülős koncertek után végre kitáncolhattad magad. A Folkfonics videóklipekben eltérő egyéniségű és stílusú énekesnők adnak elő főleg vers- és népdalfeldolgozásokat igényesen megkomponált, klasszikus és modern hangszereket harmonikusan párosító zenekari kísérettel. Fontos szempont volt a kiválasztásodnál, hogy a teljes repertoárt elő tudd adni egy személyben, a dalok sokszínűségét megőrizve?
Volkova: Gondolom igen, de ezt így talán soha nem fogalmaztuk meg, csak elkezdtük kipróbálni milyen együtt és az működött. Az első közös munkánk két vers megzenésítés volt 2 éve ősszel - ezek majd az új lemezen fognak megjelenni. A srácok és én is elégedett voltam a végeredménnyel, no meg emberileg is eléggé klappoltak a dolgok - nagyon szeretem a srácokat-lányokat, aztán pedig koncert szituációban is jól rezonáltunk, így maradtam és állandó énekessé váltam. De nem volt azért könnyű dolgom, ezt jól érzed, mert 5 énekesnő dalait kellett magamévá tenni. A kihívásban mindig a fejlődés lehetőségét látom, úgyhogy szívesen tanultam, gyúrogattam, alakítgattam a repertoárt.
Dalok.hu: Viszonylag ritkán lép fel Budapesten a teljes zenekar, talán ezért is örülnek egymás szólóinak annyira koncertfelvételeken. Hol hallgathatjuk meg a Folkfonics-ot legközelebb a fővárosban?
Volkova: Igen, sajnos ritkábban lép fel a nagyzenekar, de rajta vagyunk, hogy ez változzon a jövőben, mert a nagyzenekar adja vissza igazán azt a gazdag Folkfonics-os hangzást, ami a lemezen hallható. Az akusztik felállás intimebb és a kvartett létszámból fakadóan mobilisabb, ezért is van több koncert ebben a formában. Most szeptember 5-től 5 hétvégén át szombatonként a Városháza téren zenélünk a „Voices of Budapest” keretein belül 14h-tól.
Dalok.hu: A női közönség körében nagy sikert arató (egy koncertajánlóban „dögös kvintett”-ként definiált) öt hölgytagból álló Napfonat acapella együttesnek is tagja vagy. Hogy találtatok egymásra? Csak nem a közös jógázás hozott össze benneteket?
Volkova: Haha. :) Igazából az is összehozhatott volna minket, mert van jógaoktató köztünk. Én mondjuk chi kung-ban “utazom”, de van thai chiző is köztünk, szóval a keletről jövő egészségmegőrző mozgásformák jelen vannak majd’ mindegyikünk életében. Igazából nem nagyon ismertük egymást, mindenki egy-egy embert ismert talán csak közvetlenül. Két tagunk megálmodta a formációt, utána pedig tagkeresésbe kezdtek. Engem Anita talált meg egy Muzsik és Volkova koncert után. Az első próbánk így egy nagy bemutatkozással, ismerkedéssel, egymás hangjainak megismerésével kezdődött. Azóta sokat formálódtunk, kialakult egy ránk jellemző hangzásvilág, elkezdtünk teljesen saját dalokat is írni a népdalok, valamint a vers megzenésítések mellett, és barátokká is váltunk időközben. Most ősszel pedig megjelenik az első nagylemezünk “Szól a világ” címmel. Juhúúú.
Szabó János
Fotók: Facebook
