November hetedikén egy sztárvendégekkel erősített, különleges koncertet láthatunk a MÜPÁ-ban. Az arab-magyar Chalaban zenekar igazi gyöngyszem, zenei egyvelege nemcsak magyar szinten kiemelkedő jelentőségű.
Idézzük a koncertajánló szövegét:
A Chalaban nemcsak itthon, de Európa-szerte nagy sikerrel játssza ezt a magával ragadó zenei amalgámot, amelyet a zenekarvezető két évtizedes pályáját feldolgozó Échos du Sahara című 2018-as dokumentumfilm is ábrázol. Ebben a főhős Budapestről visszautazik a Szaharáig, ahol a spirituális hasszani kultúrából merít ihletet, és ahogyan ezen az esten is, bemutatja a zenei tradíciók jótékony találkozását. Az ünnepi koncerten természetesen az eddigi hat lemez tarka világába is betekintést nyerhetünk, valamint Saïd klasszikus zenét tanuló tehetséges gyermekei mellett közreműködik egy remek guineai gitáros-énekes, Moh! Kouyaté, akit a Womexről is ismerhetünk.
Forrás: Chalaban 20 feat. Moh! Kouyaté - Müpa
Három éve interjút készítettünk a zenekar vezetőjével, marokkói származású Said Tichitivel.
„Marokkó mindig nyitott multikulturális hely volt. A berberek Észak-Afrika (Marokkó és Egyiptom térségében) őslakossága. Későbbiekben, a jó földrajzi adottságoknak köszönhetően új népek és kultúrák érkeztek: a rómaiak, az arabok és a szubszaharai afrikaiak. Az Iszlám / arab hódítás a hatodik században volt a legerősebb. Az arabok elfoglalták a síkságokat, és a berberek menekültek a hegyekbe: a Rif, a Középső- és Kis-Atlasz hegységekbe. Nagyjából ma is ez a demográfiai helyzet. Sok kis berber település az ősi törzsi rendszert őrizte meg.”
A nálunk is elérhető legújabb albumáról ezeket mesélte Said:
„Gleimim a lemez címe, a szülővárosom beceneve. Ennek a városnak szerettem volna mindig visszaadni azt, amit tőle kaptam.
A kapcsolatom a várossal olyan, mint a szüleimmel, akik soha nem kényeztettek, de mellettük mindig éreztem a biztonságot és a szeretet.
Ezeket az értékeket csak az idővel kezdtem megbecsülni.
Az apukám fekete afrikai, az anyukám fehér berber, arab kulturális környezetben nőttem fel, ez adta az identitásomat. Ezeket az elemeket zeneileg és tematikailag próbáltam mindig kiemelni, ezen a lemezen is. Marokkó egy nagyon színes ország, ahol a világ kultúrái találkoztak. Nem mindig békésen, de mégis alakult belőle egy erős marokkói kultúra. Látjuk és érezzük ezeket a zenében, a gasztronómiában, az ékszerekben, a viseletben. Mondhatom, hogy a Gleimim lemez egy Hommage a színes Marokkónak, a szülővárosom keresztül.”
Ritmus és Hang blog