Ezen a lemezen Kurtág György első főművét hallhatjuk, melynek befogadására ő maga készít fel: előadásában a protestáns prédikátor hitről szóló veretes sorai különösen erős érvényt nyernek. A mű nemcsak a kimondás erejéről szól – felismerhetjük benne egy énekhanggal eljegyzett zeneszerzői gondolkodás genezisét is. A technikai nehézségek miatt oly ritkán hallható darabot Tony Arnold amerikai szopránénekes és Csalog Gábor zongoraművész tolmácsolja.
Kurtág 1963 januárja és 1968 augusztusa között, több mint öt éven keresztül komponálta pályája első főművét, amelyet Kroó György 1974-ben „a második világháború utáni magyar zene legnagyobb alkotásá”-nak nevezett.
Kétségtelen, hogy nem született még egy olyan kompozíció, mint Kurtág 7. opusza, amely ilyen monumentális emléket állított volna a magyar reformáció egyik kulcsalakjának. Bornemisza Péter (1535—1584), Balassi Bálint tanítómestere, aki nemcsak a lutheri tanok magyarországi terjesztésében jeleskedett, dacolva az üldöztetéssel, hanem a 16. századi magyar szépirodalmi nyelv egyik megteremtője is volt. Szophoklész Élektrájának Bornemisza Péter által készített magyar fordítása (prózai átdolgozása) a legelső európai rangú, magyar nyelvű dráma. Kurtág kezdetben a Magyar Élektrából szeretett volna operát írni, ám ez a feladat meghaladta erejét. Eckhardt Sándor és Nemeskürty István Bornemisza-kiadásai viszont kezébe adták a reformátor prédikációs köteteit, melyeknek részleteiből maga állította össze a mű szövegét. A 24 rövid tétel négy részre oszlik: Vallomás — Bűn — Halál — Tavasz, melyben a kompozíció első elemzői a nyitány — scherzo – lassú tétel — finálé zenei szerkezetét ismerték fel.
Az előadók Kurtág Györggyel (Kép: BMC.hu)
A Bornemisza-concerto nem más, mint a dodekafón komponálásmód legvirtuózabb, s legegyénibb magyarországi alkalmazása. A zongoraletét leginkább időhöz kötött vonásai Stockhausen zongorazenéjét juttathatják eszünkbe. Kurtág maga említi, hogy a Halál első tételére közvetlenül hatott Penderecki Hiroshimája. A 16. századi prédikátor súlyos szavainak jelenre vonatkoztatásában Kodály negyven évvel korábbi Psalmus hungaricusa kínálkozik mintaként. A Kodály-hatás a zene szövegillusztráló hajlamában is megmutatkozik. Bartók emléke jellemző módon leginkább a mű negyedik szakaszában, az újjászületés eufóniájában dereng fel. Impozáns ez a seregszemle, és nem alaptalan a felsorolás, mégis — megkockáztatom — ezzel még semmit sem mondtunk Kurtág Bornemiszájáról.
A mű értelmezési kísérletei is széles fesztávot fognak át. Akadt, aki a dodekafónia ördögi kísértéséből a diatónia megváltásáig tartó folyamatot látott benne: az újra megnyert, megszenvedett szépség kiharcolását. Van, aki a Kádár-rendszerrel való kiegyezésből fakadó lelkiismeretfurdalás és undor megtestesülésének tartja a kompozíciót.
Nem kevésbé érdekes, ha a Bornemiszát Kurtág személyes művészi pályája felől szemléljük, s felismerjük benne legnagyobb kortárs zeneszerzőnk életművének monumentális felütését, a szó legpontosabb zenei kifejezéséért folytatott harcot, egy énekhanggal eljegyzett zeneszerzői gondolkodás genezisét, ezernyi Kurtág-vezérgondolat ősforrását.
S persze fel lehet ismernünk ebben a kompozícióban a saját magunkkal, —ördögeinkkel és kísértéseinkkel — való szembenézés bátorságát, s e bátorság jutalmaként megnyert békességet és reményt.
Forrás: BMC.hu
Az albumot ITT tudod letölteni CD minőségben.