Hasonlították már Norah Jones-hoz, másoknak ő a magyar Katie Melua, Emilia Torrini, Joan Baez, Erykah Badu vagy Billie Eilish. Prieger Zsolt pedig Portishead-ként magasztalta VENI-t legutóbbi koncertje után. Szerintem leginkább a magyar Szász Veronikára hasonlít…
„Zavarbaejtően modern, kísérleti” zenét játszik a Bartók Rádió leírása alapján a Folkfonics-ból is ismert grafikus-énekesnő, ezért figyelmeztetem előre azokat, akik egy modern előadásra kizárólag a hátsó széksor szélére ülnek be (minél közelebb a kijárathoz), hogy előítéletek nélkül hallgassák meg ezt az albumot, nyitottan az újra!
A kritika és a zenész kollégák is elismeréssel fogadták előző két ikeralbumát: az UNFOLD I-II-t. VENI alkimista alkotóenergiája szárnyat kapott és addig nem bírt nyugodni, amíg az összes gombot végig nem csavargatta looper-én, így megszületett az UNFORM is, a népdal-jazz-elektronika szentháromságának jegyében. Fiók mélyére rejtett ajándék lett, mert a karantén időszak miatt elmaradtak az UNFORM koncertek. VENI legeldugodtabb szerzeményeit fedezhetik fel tehát a ritkaságok kedvelői, amik élőben alig kerültek a nagyközönség elé, mert azóta még újabb dalok kerültek a repertoárba. A „rendezői változat kihagyott filmjelenetekkel” zenei megfelelője, maximumra állított kísérletezőkedv.
VENI és színharmonikus zenekara új szintre emeli a mimikrit: nagyon körültekintően választja ki a színpad háttérszínébe beolvadó fellépőruhát, majd színes szőttest varázsol delay-effektekkel tűzdelt dalokkal. A mantraszerűen ismétlődő sorok és a népdalszöveg-összevágások meditatív transzállapotba hozzák a hallgatóságot. A zen koanokat idéző dal-mandalák hatására egyre jobban befelé figyelünk, racionális elménket kicselezve lelkünket érintik meg a mély átéléssel előadott dalszerzemények a balladai homály leple alatt, hogy aztán minden lángra lobbanjon a lemez végén (Ég a ház is).
Esti hallgatásra ajánlom leginkább ezeket a számokat, mert az álom és ébrenlét határán egyensúlyozva még jobban magával ragad a szürreális hangulat, amiben képzelet és valóság bújócskázik egymással: visszarévedés elmúlt szerelmekre (Régi szeretőmért, Párnám szélén) és andalító időutazás (Hát azt mondom).
Fotó: Farkas Dia
Bata István gazdagítja feszes basszusgitár játékával a lágyan örvénylő downtempo-s számokat. Ehhez hasonló testvéri összhangot talán csak a Harcsa Veronika-Gyémánt Bálint duónál tapasztaltam. Bálint egyébként az Unfold albumon is közreműködött, szóval a „A három tenor” mintájára igazán megszervezhetné valaki „A három Veronika” koncertet: a Harcsa-Varga-Szász trió reprezentálná a jazzt, a népzenét és ezek fúzióját, miközben Bálint Istvánnal vívhatna gitárpárbajt nagybőgő kísérettel.
Magyar népdalfeldolgozások kapnak helyet az angolul előadott saját szerzemények (Call Me, I hope It’s you, Forest Forest) és instrumentális számok (Travel,1011) között és a szerintem még a nyereg alatt puhított húst fogyasztó keményvonalas népzenészek (akik tartózkodnak a stílusötvöző modernkedéstől, mert az olyan szentségtörés lenne, mint tokajiba fantát önteni) is elérzékenyülnének az album csúcspontját jelentő Galambom-tól.
A kevesebb több! A kellő áhítattal előadott népdalok nagy erővel szólalnak meg modern köntösbe bújtatva és minimalista stílusban előadva: sallangok, pántlikák nélkül, mégis érzelemdúsan, tihanyi visszhanggal körítve.
VENI lendületét ismerve egész biztosan készül már a folytatás. Ki tudja, talán UNBELIEVABLE lesz a címe? Azon se lepődnék meg, ha a VHK koncerten előre megfontolt szándékkal elkövetett sámándobolás hatására VENI szédítő dervistáncra invitálna bennünket új albumán.
Inspiráló a saját útját járó és szabadon alkotó művész kísérletező kedve és boldogsága, mert újat létrehozni öröm! VENI hatására mi is kiléphetünk az anyagba süllyedt mátrix-világból és garantáltan más szemmel nézünk fel a csillagos égre, ha végighallgatjuk a dalokat. Fedezzük fel az ötödik elemet! Kövessük bátran lelkünk hangját: poroljuk le kisiskolás korunkban félbehagyott verses füzetünket, hozzuk le a padlásról a sutba dobott festőállványt! Lelassulva gyönyörködjünk a havas tájban, a felhők mögül kibújó napban, lássuk meg a szépséget az idő súlya alatt görnyedező régi házban, vagy faragjunk jégszobrot kedvesünknek! Váltsuk valóra egykori álmainkat! Mikor, ha nem most?
Az albumot ITT töltheted le veszteségmentes formátumban is.
ITT pedig megtalálod a streaming platformokon.
Szabó János
