„1978-ban, 24 évesen mentem el. Dunán Bécsbe a „Sirály” nevű hajón, onnan, hogy a romantika még tovább fokozódjon, Transeuropa expresszel Párizsig… Kraftwerk jellegű világban zakatoltam kifelé ebből a vasfüggöny világból, parittyából kilőtt rakétaként.
Szövegileg még inkább érezhető a Spions hatása a magyar undergroundra, mint zeneileg, egészen a mai modern korig. Molnár Gergely szövegei, gondolatvilága angolul, külföldi kontextusban már érvényét vesztették. Ő nem tudott igazából alkalmazkodni ahhoz a környezethez, hiszen egy írónak nemcsak a szavait kell megváltoztatni, hanem valahol az identitását legbelül, ahogy reagál a világra egészen más világban egészen más emberként… A leveleket, amiket írt Kádár Jánosnak, a KGB-nek és a CIA-nak is elküldte. Ő tényleg utazott ebben a hármas ügynök világban, ahol a rockandroll mint egy vörös megváltás fogja majd a világot egyesíteni és ő játssza ebben az ügynök szerepét... A szituacionizmus azt mondja, hogy paranoia helyett a skizofrénia az út. Sajnos pont ebben a fantasztikus freskó őrületben nekem ott magára kellett hagynom őt, mert ez kezdett számomra enigmatikussá válni és nekem nem volt már önálló helyem ebben a történetben …
… Úgy emlékszem Halász Péterre mint az egyetlen magyar űrhajósra, akitől példát vehetek.
… Peter Gabriel stúdiójában tanultam meg Fairlightot kezelni, ami akkor a világ legdrágább szintetizátora volt és csak computer nyelvet beszélt… Kiderült, hogy angol ember életét, angol gondolatokkal és ízléssel nem fogok tudni élni. Kialakult bennem egyfajta ámokfutás – az ember keresi otthonát ott, ahol nincs, mert éppen kívülre néz és nem a belső problémákkal néz szembe, hogy valójában belül szakadt meg valami. Ez generációs örökség – bizonyos emberek, akik elhagyták országukat kényszerből, azok belül maradtak otthontalanok és hiába mászkálnak ide-oda-amoda, csak várnak és vágynak olyan dolgokat, amiket mások rögtön megkapnak.
„Waiting on the other side” dalomat New Yorkban írtam, a 80-as évek végén, a falakról szól. Megjelenése napján jött a hír, hogy lerombolták a berlini falat.
Egy nagy project közepette voltam a Central Europe zenekarommal New Yorkban és mégis csapot-papot ott hagyva szaladtam onnan vissza. A rendszer elöl menekültem anno és amikor megváltozott a rendszer én is hittem abba a nagy ígéretbe, és hiszek mai napig is, hogy el fogja hozni egyszer azt a szabadságérzetet, amit meg kell teremtenie egy ilyen rendszerváltásnak.”
A zenei betétekkel dúsított egy órás interjút itt hallgathatod meg:
Itt töltheted le Peter Ogi Dalok.hu-n található albumait.
R.I.P.